Néha csak annyit érzünk a nap végén: elfáradtunk.
Talán nem történt semmi különös – csak tettük a dolgunkat. De Isten nem csak a
különleges pillanatokban van jelen.
Ott van akkor is, amikor mosogatsz. Amikor másodszor is magyarázol. Amikor
énekelsz, pedig fáradt vagy. Amikor csak csendben figyelsz.
Talán észre sem vetted, de ma is ott égett egy
csipkebokor valahol előtted.
Talán egy mosolyban. Egy dallamban. Egy imádságban. Egy emberben. Egy váratlan
gondolatban. Egy megérintő pillanatban.
És ha megálltál – legalább egy percre –, ha kicsit
figyeltél,
akkor Isten ma is szólt hozzád.
És ha kimondtad – akár csak a szívedben is –, hogy „Itt vagyok”,
akkor ma is tettél egy lépést a hit útján.
Ne akard mindig felismerni, hogyan volt jelen.
Elég, ha hiszed: ott volt. És holnap is ott lesz.
🌌
Esti ima – „Lépések a lángoló csendben”
Uram,
ahogy ma este elcsendesedem, rád gondolok.
Nem volt látványos a mai nap,
de hiszem, hogy velem jártál.
Ott voltál a mindennapi dolgokban,
a hangokban, az emberekben, a csendekben.
Talán nem ismertem fel a csipkebokrot,
de meg akarok tanulni figyelni.
Segíts holnap is megállni,
segíts meghallani a hívásod,
és kimondani újra: „Itt vagyok.”
Köszönöm a kaplonyi testvérek énekét,
a közösség hangját, a lélek rezdüléseit,
melyek által ma is megszólaltál.
Ha volt valami, amit nem vettem észre –
ne engedd, hogy örökre elmenjen mellettem.
Adj belső csendet, hogy a zajon túl Téged halljalak,
és bátorságot, hogy ne csak nézzem,
de meg is közelítsem a tüzedet.
Őrizd meg ma éjjel mindazokat,
akiket szeretek, és azokat is,
akik egyedül fekszenek le,
szorongva, fájdalommal, kétségekkel.
Legyél nekik is az égő bokor:
a Te jelenléted, amely nem pusztít,
hanem világít és melegít.
Áldd meg éjszakámat,
és ébreszd holnap is a lelkemet,
hogy újra Veled indulhassak:
egy újabb lépésre – a hit útján.
Ámen.
„Ahol megállsz Istenért, ott kezdődik a
küldetésed.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése