„Istenben bízik a szívem – amikor a látszat már nem elég”

„Istenben bízik a szívem, ő megsegített engem!”

(Liturgikus Népénektár – Olvasmányközi ének, 17. évközi vasárnap)

Egy barátom küldte ma reggel ezt az üzenetet a tegnapi szentmisére reflektálva – és őszintén szólva engem is mélyen eltaláltak a szavai:

Még mindig a fülembe cseng a tegnapi olvasmányközi ének refrénje a Liturgikus Népénektárból: „Istenben bízik a szívem, ő megsegített engem!”

– írta. Aztán hozzátette, hogy ezekben a napokban különösen is nagy szüksége van erre a mondatra, mert úgy érzi, sokak életét átszővi a kétszínűség körülötte, és egyre inkább csak a látszat, a felszín számít…

Igen, vannak szavak, amelyek túlélik az alkalmat, amikor elhangzanak. Nemcsak egy liturgikus ének részei, hanem az emberi szív mély kiáltásai, sőt válaszai is egyúttal. Ilyen ez a mondat is: „Istenben bízik a szívem, ő megsegített engem!”

Amikor körülöttünk egyre gyakrabban tapasztaljuk az álarcok mögé bújt beszédet, a képmutatás szövevényét, amikor fájdalmasan felismerjük, hogy a látszat uralja a kapcsolatokat, a mélység helyét sokszor a felszínesség vette át – akkor különösen is szükségünk van erre az üzenetre. Arra az egyszerű, mégis éltető igazságra, hogy van Valaki, akiben bízhatunk. Akinek a szeme nem téved, aki nem játszik szerepeket, nem hazudik, nem csal, és nem fordul el tőlünk, ha már nem vagyunk „hasznosak”.

A hit nem menekülés ebből a világból. Nem egy illúzió, hanem egy olyan kapaszkodó, amelynek igazsága éppen a megpróbáltatásokban mutatkozik meg. Aki Istenre bízza a szívét, nem a gyengeség, hanem a bátorság útját választja. Mert hinni akkor is, amikor minden a csalódásról, az elfordulásról, a kiábrándultságról szól – az a legnagyobb erő.

„Ő megsegített engem” – mondja az ének. Nem jövő időben, nem feltételes módban, hanem múlt idejű bizonyossággal. Ez nem azt jelenti, hogy minden könnyű lett. Hanem azt, hogy az Isten jelenléte megtartott a mélyben, és ott is volt remény, ahol emberileg nem maradt más.

Ha most épp nehéz terhet hordozol, ha csalódtál emberekben, ha a világ zajában elveszettnek érzed magad – jusson eszedbe ez a refrén. Mondd ki hittel, vagy legalább vággyal:

„Istenben bízik a szívem, ő megsegített engem!”

Útravaló gondolat:

„Aki Istenben tanul meg újra bízni, annak a szíve már nem bolyong céltalanul.”