Sorozat:
Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap
tégy egy lépést a hit útján!”
📖 Olvasmány: Kiv32,15-24.30-34
"Aztán megfordult, és lejött a hegyről..." (Kiv
32,15)
Mózes, aki Isten jelenlétéből tér vissza a néphez, kőtáblákkal a kezében – de
nem örömre, hanem fájdalmas szembesülésre talál. A nép – alig pár nap távollét
alatt – máris más isten után fordult. Saját keze munkáját, egy aranyborjút
kezdett isteníteni.
Ez a jelenet döbbenetesen mai. Hányan és hányszor cseréljük
le az élő Istent valami gyors, kézzelfogható, könnyen „irányítható” megoldásra?
S az aranyborjú nem mindig aranyból van. Lehet az okostelefon, a siker, a
testedzés, a biztonságunk bálványa, gőgből fakadó megátalkodottságunk vagy akár
egy kapcsolat, ami Istent taszítja a háttérbe.
Mózes azonban nem marad a hegyről kiemelkedő magányban. Nem
mondja: „Engem ez nem érint.” Lejön. Tudomásul veszi a nép bűnét. Közéjük áll.
Imádkozik értük. Bűnbánatot tart helyettük is. Nem menti fel őket – de
közbenjár értük. Itt válik igazán pásztorrá.
Ez az egyik legmélyebb papi jelenet az Ószövetségben – és
egyúttal minden keresztény hivatása is.
Hogy ne maradjunk a magunk igazságában, hanem szívvel és
felelősséggel ott legyünk azok mellett, akik letértek az útról.
Mi is Mózesnek kellene legyünk.
Otthon, a munkahelyen, a közösségben – valaki, aki nem csak
nézi mások eltévedését, hanem közbenjár, cselekszik, felemel.
És Mózes nem pusztán szigorú – de szeretettel szigorú. Tud nemet mondani a
bűnre, miközben kitart a nép mellett.
Te mit imádsz ma a szíved mélyén?
Mi az a "bálvány", ami talán észrevétlenül az Isten helyére került az
életedben?
Van-e valaki a környezetedben, aki letért az útról, és akinek ma a Mózese
lehetnél?
Ne félj bűnbánatot tartani – és másokért is imádkozni!
Mert Isten nem zárja le a történetet a bálványimádásnál. Hanem újraírja a
szövetséget.
A megtört táblák után jön az új szívre írt törvény.
🌾 Napi útravaló:
„A bálvány ledől – de a szív mindig visszatalálhat Istenhez.”
🙏 Reggeli ima:
Uram, köszönöm, hogy ma reggel újra szólítottál!
Látod, mennyi aranyborjút faragunk a rohanásban, a félelemben, a
türelmetlenségben.
Adj nekem bátorságot nemet mondani a hamis istenekre –
és szívet, amely újra és újra visszatér Hozzád.
Taníts engem is Mózesként közbenjárni másokért,
és segíteni ott, ahol eltévedtek az úton.
Add, hogy ne a kőtáblákat őrizgessük –
hanem Téged, az élő Istent kövessünk.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése