Sorozat:
Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!
📖 Olvasmány: Kiv 32,15-24.30-34
Amikor este visszatekintünk az eltelt napra, talán meglátjuk
a saját „aranyborjainkat” is – azokat a dolgokat, amelyek ma is elvonták
figyelmünket az élő Istenről.
Talán egy indulatos szó, egy elpazarolt óra, egy meg nem adott figyelem vagy
szeretet – vagy csak egyszerűen az a belső fáradtság, ami eltávolít Istentől,
de közelebb visz a bálványainkhoz.
És mégis: Isten nem hátrál meg. Ő nem fordít hátat. Mózest
küldi. Valakit, aki közbenjár. És ma talán minket kér meg: állj oda másokért.
Imádkozz azokért, akik már nem tudnak. Ne mondd ki a végszót mások fölött –
mert Isten sem mondta ki fölötted.
A széttört kőtáblák emlékeztetnek: a törvény megszeghető –
de a szeretet mindig új szövetséget ajánl.
Hol voltál ma te magad Mózes – és hol voltál a nép tagja?
Kiért kell ma imádkoznod? És mit kell lerombolnod magadban, hogy szabadabban
szerethess?
Az esti csend most lehetőséget ad – nem a vádra, hanem a megtérésre.
🌌 Esti ima
Uram, ma este hozzád hozom mindazt, ami elválasztott Tőled:
a rohanást, a türelmetlenséget, a hitetlenség pillanatait.
Bocsásd meg, amikor aranyborjút faragtam a saját akaratomból –
és elfordultam Tőled, aki mindig hűséges vagy.
Köszönöm, hogy nem a bűnömet nézed, hanem a szívemet,
és új lehetőséget adsz, hogy visszatérjek Hozzád.
Adj nekem ma éjjel csendet,
amelyben a Te irgalmad visszhangzik –
és ébressz holnap olyan szívvel,
amely készen áll a szolgálatra, az engedelmességre,
és a másokért mondott imára.
Ámen.
🌠 Útravaló egy mondatban:
„A szív, ha el is tévedt, mindig visszatalálhat Istenhez – ha van benne vágy
a megtérésre.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése