13. évközi hét szombat
Sorozat:
Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!
Ma is talán volt bennünk olyan pillanat, amikor másnak mutattuk magunkat, mint akik valójában vagyunk. Egy kicsit bátrabbnak, egy kicsit szelídebbnek, hívőbbnek, kedvesebbnek – mert azt hisszük, így jobban elfogadnak minket. Néha még Isten előtt is úgy imádkozunk, mintha el kellene rejteni előle azt, ami bennünk zűrzavaros, törékeny vagy szégyellni való.
De Isten nem a látszat szerint szeret. Nem azért figyel
ránk, mert ma jól teljesítettünk vagy szép szavakat mondtunk.
Ő akkor is ad, ha mi nem érdemeljük meg – és nem azért, amit teszünk, hanem
azért, mert szeret minket.
Ahogy egy jó édesanya sem csak akkor öleli meg a gyermekét, ha az mindent jól
csinál, hanem akkor is, amikor sír, hibázik vagy elesik – úgy Isten sem a
tökéletességünket díjazza, hanem a szívünket nézi.
Este van. Elfáradtunk. Nincs már értelme szerepet játszani.
Most végre lehetünk igazán önmagunk. És talán ez a legjobb pillanat arra, hogy
hagyjuk, hogy Isten úgy szeressen minket, ahogy most vagyunk: fáradtan,
bizonytalanul, de nyitottan.
🌙 Esti ima – egyszerű
szavakkal
Uram, köszönöm, hogy ma is mellettem voltál.
Köszönöm, hogy akkor is figyeltél rám, amikor nem voltam őszinte – még
önmagammal sem.
Bocsásd meg, ha játszottam a szerepeimet, és nem mertem megmutatni Neked az
igazi arcomat.
Köszönöm, hogy nem csak akkor szeretsz, ha „jól viselkedem”, hanem akkor is, ha
gyenge vagyok, esendő és hibás.
Add, hogy most este le tudjam tenni a terheimet, és a szívem meg tudjon
nyugodni.
Adj csendes álmot, és egy új, tiszta kezdést holnapra.
Ámen.
🌟 Útravaló estére:
Isten nem azt várja, hogy tökéletes légy – csak azt, hogy ne félj Hozzá
fordulni úgy, ahogy most vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése