Mottó: „Minden nap
egy lépést a hit útján!”
📖 Bibliai alap: Ter 27,1-5.15-29
A
mai olvasmány (Ter 27,1–5.15–29) egy megrendítő családi történetet tár elénk.
Izsák megáldja fiát, de nem azt, akit szívében áldani szeretne. Rebeka és Jákob
megtévesztik a vak apát – a csalás sikerül, az áldás elhangzik, és már nem
lehet visszavonni. Egy áldás, amely álarc mögött érkezik…
Valami
mélyen emberit látunk ebben a jelenetben. Mennyiszer fordul elő, hogy nem
önmagunkat mutatjuk: viselkedünk, szerepet játszunk, mert úgy hisszük, csak így
kaphatunk figyelmet, szeretetet, elismerést. Néha még Istennel szemben is úgy
érezzük: „jobb, ha valaki másnak mutatom magam”. Pedig Isten nem a szerepeket,
hanem a szívünket nézi. Nem a sima bőrt és a kecses szót, hanem a
megtört szívet és az igaz vágyat.
Jákob
áldást kapott – de az út, ahogy odáig jutott, nem volt tiszta. Ez is tanít: az
Isten áldása nem a megtévesztés jutalma, hanem az irgalom műve. Mert Isten nem
az alapján ad, amit megérdemlünk, hanem annak ellenére, amik vagyunk.
A
mi életünk sem steril történet. Van benne csalódás, megbántás, kerülőút és
bűnbánat. De a jó hír az, hogy az Úr nem hagyja, hogy az áldás hamissága
elrontsa az élet igazságát. Az Ő áldása nem visszavonható, de megtisztítható. A
mi utunk is lehet megtévesztő, de az Isten végül megtisztít, és új irányt ad.
Ma
reggel kérdezem tőled:
- Te kit
mutatsz meg magadból a világnak? A valódi arcodat, vagy a „szőrös
kartonruhás” szerepedet?
- Volt már,
hogy „kicsaltad” mások figyelmét, szeretetét, elismerését? Mit éreztél
utána?
- Mit jelent
számodra az Isten áldása? Vágyod, féled, keresed?
És
talán így is imádkozhatnánk:
Ima:
💬 Útravaló
gondolat:
👉 Melyik mondat érintett meg ma leginkább?
Írd meg kommentben vagy oszd meg barátaiddal, hogy együtt imádkozhassunk, együtt haladjunk az úton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése