Sorozat:
Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!
📖 Olvasmány: Kiv 34,29–35
A nap végére érve talán fáradt a testünk, zakatol még
bennünk az ezerféle ügy, hang és feladat. Talán volt ma valaki, aki megbántott.
Vagy valaki, akit mi bántottunk meg. Talán voltak percek, amikor kapkodtunk,
futottunk, de valójában nem voltunk jelen. Sem önmagunk, sem mások, sem az
Isten számára.
De most este – minden zajon túl – elérkezik a csend.
És a kérdés: Ma tükrözte-e az arcom Isten jelenlétét?
A gyerekeimnek? A munkatársaimnak? A házastársamnak? A betegeknek, az
ügyfeleknek, az idegeneknek, akik rám néztek?
Mózes arca sugárzott, mert Istennel beszélt. Ma is vannak
ilyen emberek: nem prédikálnak, nem szónokolnak – de a jelenlétükből béke árad.
Ott van bennük Valaki.
Te is ilyen ember lehetsz.
Nem holnap – már ma este. Egy halk, szeretetteljes pillantással. Egy
bocsánatkéréssel. Egy mosollyal, amit nem tartasz vissza. Egy rövid imával,
amit nem hagysz el. Egy csendes megállással – Isten előtt.
🌃 A nap végén ne félj így
kérdezni:
– Mire tükrözött vissza ma az arcom?
– Ki látta meg rajtam az Isten fényét – vagy legalább az árnyékát?
És ha úgy érzed, nem sikerült… ne csüggedj. Az Istennel
töltött idő holnap is formálni fog. Mert mi nem világítunk – csak tükrözünk.
🙏 Esti ima
Uram, ma is láttam sok arcot – és sokan látták az enyémet.
Bocsásd meg, ha elhomályosítottalak bennem.
Ha a fáradtság, a bosszúság, az önzés tükröződött rólam – ne haragudj.
Engedd, hogy most este eléd álljak – fedetlen arccal, őszinte szívvel.
Ragyogj rám, ahogy Mózesre ragyogtál.
Ne a tökéletességemet keresd, hanem a vágyamat:
hogy holnap egy kicsit jobban tükrözzelek.
Áraszd rám arcod világosságát,
hogy amikor rám néznek, Téged lássanak.
Csendesítsd el szívemet az éjszakában,
hogy Benned nyugodjon meg mindenem.
Ámen.
✨ Esti útravaló egy mondatban:
Nem az a fontos, mennyit beszéltél ma Istenről – hanem hogy látták-e Őt az
arcodon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése