„Amikor az arcod beszél helyetted” - 17. évközi hét szerda reggeli üzenete

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap tégy egy lépést a hit útján!”

📖 Olvasmány: Kiv 34,29–35  

Mózes lejön a hegyről, a kezében a szövetség két kőtáblája. De az emberek nem ezekre figyelnek először. Valami más történik. „Mózes nem tudta, hogy arca sugárzott, mivel az Úrral beszélt.”

Ez a jelenet egyszerre megrendítő és elgondolkodtató. Isten közelsége nemcsak lelki élmény, hanem láthatóvá válik: az arcon, a jelenléten, a szavak mögött, a tekintetben. Mózes nem beszél róla – egyszerűen tükrözi. Olyan ez, mint amikor valaki hosszabb időt tölt a tűz mellett – megérzed a melegét a bőrén, a ruháján. Mózes Istennel volt – és ez nyomot hagyott rajta.

És mi? Hordozzuk-e az imáink, a szentmisék, az elcsendesedések „arcfényét”?

Ha ma eléd áll valaki – meglátja-e rajtad, hogy időt töltöttél Istennel? Vagy már te sem tudod, mikor álltál meg utoljára valóban Vele szemben?

Egy olyan világban, ahol mindenki „elfoglalt” – talán az egyik legnagyobb tanúságtétel nem egy prédikáció, nem egy hangzatos idézet, hanem: egy csendes, békét árasztó arc, amely mögött ott él az Isten.

Nem kell hegyre menned. Elég, ha reggel, mielőtt elindulsz – ránézel az Istenre. És engeded, hogy Ő is rád nézzen. Hogy az Ő jelenléte ragyogjon fel benned – akár a kórházi folyosón, a bolt pénztáránál, a gyerek hisztije közepén vagy egy szorongató döntés súlya alatt.

Ma reggel kérdezd meg magadtól:

• Mikor tükröztem utoljára Isten jelenlétét?
• Van-e az arcomon hely a csendnek, az elmélyülésnek, a szeretet sugárzásának?
• Ha valaki rám néz – találkozik-e Vele?

🙏 Ima

Uram, nézz rám úgy, ahogy Mózesre néztél a hegyen.

Engedd, hogy a Te arcod ragyogása formáljon,

ne csak kívülről, hanem belülről is.

Add, hogy ma is tükrözni tudjam a Te világosságodat –

a tekintetemben, a türelmemben, a csendemben.

Ne engedd, hogy elszürküljek a rohanásban –

hanem segíts, hogy másokat is Hozzád „világítsak”. Ámen.

🌄 Napi útravaló egy mondatban:

Az Istennel töltött idő mindig visszatükröződik – az arcunkon és a szívünkön.