„A szív hűségét nézi az Isten” - lefekvés előtti gondolat és ima – 17. évközi vasárnap

„Az imádság csendjében születnek meg a legmélyebb kapcsolatok – Istenhez és egymáshoz.”

Sorozat: Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban

Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!

Este van. A nap véget ért. Mögöttünk fáradtság, feladat, szó és hallgatás. De van valami, ami még most is nyitva áll: az Isten szíve – és a mi imánk. Ma, a nagyszülők és idősek világnapján különösen is fontos szívünk elé venni: nem a hangos szavak számítanak, hanem a hűség a szív mélyén.

Mint egy nagymama csendes sóhaja, mint egy idős édesapa rózsafüzér-mormolása, mint egy suttogva kimondott „Istenem, légy velem” – ezek az imák hordoznak bennünket. Ezek az éjszaka mécsesei, amelyek nem világítanak messzire, de otthont adnak a léleknek.

De mit ér az ima, ha közben megosztunk, gyűlölünk, rágalmazunk? Lehet-e hűséges az a szív, amely egyszerre imádkozik, de másokat elítél? A válasz nem a felszínen van, hanem a szív igazságában. Az Istenre figyelő szív nem tudja tartósan elviselni a haragot, a bosszút, a képmutatást. Mert az ima – ha valódi – átalakít, át kell, hogy alakítson.

Ugyanis a hit nem választható szét függőleges (Isten felé) és vízszintes (ember felé) irányokra úgy, hogy az egyik rendben legyen, a másik pedig romokban. Az Isten iránti hűség mindig az emberszeretet próbáján méretik meg.

Az ima, a szentmise, a szentségek önmagukban nem varázseszközök. Akkor hatékonyak, ha összhangban állnak az élettel. Az imádságban Isten formálni akar bennünket – de ha valaki nem akar változni, csak „letudja” a vallásos köreit, az önmagát csapja be.

A hűség, amiről szó van („Ő a szíved hűségét nézi”), nem tökéletességet jelent – hanem nyitottságot, őszinte törekvést az evangéliumi életre. Isten látja a küzdelmünket, de azt is látja, ha valaki tudatosan kettős életet él.

Ha ma úgy érezzük, eltávolodtunk ettől az őszinteségtől, még nincs késő. Most este visszatalálhatunk. Letérdelhetünk Isten elé – és újra elkezdhetjük. A szív csendjében. Mert Ő nem a tökéletességet keresi, hanem a nyitottságot. A hűséget. A készséget a változásra.

---

🙏 Esti ima:

Uram, Atyám,

Te, aki látod a napom minden percét,

köszönöm, hogy ma is eljuthattam idáig:

az esti csend, az elcsendesedés, a Hozzád térés idejéig.

Köszönöm, hogy ma is szóltál –

az imákon, az embereken, a lelkiismeretem hangján keresztül.

És bocsásd meg, ha nem hallgattam Rád,

ha mást választottam, mint amit Te kínáltál.

Különösen is köszönöm az időseket, a nagyszülőket,

azokat, akik imával tartják a családot,

akik csendben szeretnek,

és életükkel tanítanak, sokszor szavak nélkül.

Áldd meg őket –

a csendes otthonokban, az elfelejtett sarokban,

a család középpontjában vagy az ágyhoz kötötten.

Adj nekik örömöt, békét, szeretet teljes-megérintést!

És Uram, adj nekem is őszinte szívet.

Ne engedd, hogy imát mormoljak,

miközben másokat megítélek.

Ne engedd, hogy szentáldozáshoz járuljak,

ha közben a szívem tele van keserűséggel.

Taníts meg élni, imádkozni, megbocsátani.

Taníts úgy szeretni, hogy az láthatóvá tegyen Téged a világban.

És ha ma elfáradtam, elrontottam, vagy megbántottam valakit –

kérlek, tisztítsd meg a lelkemet.

Fogadj be az éjszakába, mint egy gyermeked,

aki bár sokszor hibázik,

mégis Hozzád akar tartozni.

Ámen.

---

Útravaló egy mondatban:

„Az igazi hűség nem látványos, de Isten előtt igaz – és imádságban formálja át a szívet, napról napra.”