Az
élet útjának zarándoklata a mindennapokban
Mottó: „Minden nap egy lépést a hit útján!”
📖 Szentírási alap: Ter15,1–12.17–18
Ábrám
története sokunk szívét megérinti. Isten egy olyan emberhez szól, aki már
megfáradt a várakozásban. Aki már sok mindent látott, de még mindig nincs
gyermeke, még mindig kérdések gyötrik. És Isten ezzel kezdi: „Ne félj!”
Milyen gyakran van szükségünk nekünk is erre az egyszerű, mégis életet
átalakító üzenetre!
Isten
párbeszédet kezdeményez. Nem csak utasít, hanem meghallgat. Nem csak ígér,
hanem szövetséget köt. Olyan szövetséget, amely nem a teljesítményen, hanem a
bizalmon alapszik. És ez a szövetség – a mai napra is vonatkozik.
📌 A mai nap talán az a nap, amikor
újra leülhetsz egy „esti beszélgetésre” Istennel. Ahol nem szépíted a dolgokat,
hanem őszinte vagy: „Uram, ezt nem értem... ezt nehéz... ezt várom már régóta…”
És tudd: Isten meghallgat, válaszol, és veled marad a sötétségen át is.
Az
olvasmány vége egy titokzatos jelenet: sötétség, lángoló fáklya, megkötött
szövetség. Isten egyedül megy át a széttett állatok között. Ez azt jelenti: ő
egyoldalúan elkötelezi magát. Akkor is hűséges, amikor mi nem vagyunk azok.
A szövetség nem csak papíron él – a mindennapjainkban is.
🕊 Isten szövetséget kötött velünk
is Krisztus vére által. A kérdés az: élünk-e vele? Naponta újítjuk-e meg a
bizalmunkat, hűségünket, párbeszédünket Vele?
💌 Írd meg kommentben vagy
üzenetben: hogyan tapasztaltad meg Isten „pajzsként” való jelenlétét az
életedben!
🙏 Rövid ima:
Uram,
Te ismersz engem, a kérdéseimmel, a félelmeimmel együtt. Köszönöm, hogy nem
hagysz válasz nélkül. Taníts ma is bízni Benned, akkor is, amikor nem látom
előre az utat. Erősíts meg a szövetségedben, és add, hogy soha ne felejtsem el:
Te vagy a pajzsom. Ámen.
📍 Útravaló
gondolat:
A hit nem azt jelenti, hogy minden világos – hanem hogy Istenben bízunk akkor is, amikor sötét van.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése