12.
évközi hét kedd, Keresztelő Szent János születése napján
Amikor ma este csend vesz körül, és lehunyjuk szemünket a nap zajai után, jó megállni egy pillanatra, és visszatekinteni: hogyan éltem ma? Csak úgy sodródtam az eseményekkel, vagy tudtam-e figyelni arra, kinek a nevében élek, és milyen nevet kaptam Istentől?
A
mai ünnepen – Keresztelő Szent János születésekor – azt láttuk, hogy Isten nemcsak
életet ad, hanem nevet is. A név pedig – a bibliai gondolkodás szerint –
nem csupán hangalak, hanem küldetés, méltóság, isteni szándék kifejezése.
János nem a családi hagyomány szerinti nevet viseli, hanem az Úr által
rendeltet – mert különleges hivatása van. És ez a hivatás nem János
kiválóságából fakad, hanem Isten szeretetéből.
Ez
a mai üzenet rólad is szól.
Isten téged is néven szólított – már az anyaméhben. A nevedet ismeri.
Nemcsak azt, amit a személyidben olvasni lehet, hanem azt a nevet, amit Ő adott
neked: „szeretett gyermekem”, „küldöttem”, „világosságom hordozója”.
És
most jön a kérdés, amit este érdemes feltennünk:
Hányszor élünk ennek a „kapott nevünknek” méltóságában?
Hányszor döntünk úgy, beszélünk úgy, bánunk másokkal úgy, hogy abban
tükröződik, kik vagyunk az Isten előtt?
Talán
sokszor elfeledkezünk erről. Talán volt ma is olyan pillanat, amikor nem úgy
szóltunk, nem úgy viselkedtünk, mint akik „nevén szólított gyermekei” vagyunk
az Úrnak. De Isten nem törli el a nevünket. Inkább újra és újra
megszólít:
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak: az enyém vagy!”
(Iz 43,1)
Ez
a mai nap tanulsága: nem vagyunk véletlenül itt, és minden nap új
lehetőség arra, hogy a nevünkhöz méltón éljünk – nem tökéletesen, de
hűséggel, szeretettel, bizalommal.
🙏 Esti ima
Uram,
köszönöm, hogy nevemen szólítottál,
és nem a teljesítményem, hanem a szereteted alapján formálsz engem.
Bocsásd meg, ha ma nem éltem úgy, mint akinek küldetése van.
Ha elfeledtem a nevemet, amellyel Te hívtál meg:
a „te gyermeked”, a „te küldötted”, a „te reményed”.
Köszönöm a mai nap csendes pillanatait,
a helyzeteket, amikor mégis hiteles tudtam lenni.
Add, hogy holnap újra neked szenteljem magam,
és a hétköznapjaimban tükrözze az életem, hogy
a Te neved él bennem.
Ámen.
🌟 Napi útravaló a
csendbe:
Isten
nevet adott – ne élj névtelenül a világban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése