Lefekvés előtti gondolat, esti ima – „Jelen van, aki szeret”

Az Eucharisztiában nem egy elvont isteni jelenlét van velünk, hanem maga Jézus Krisztus – valóságosan és személyesen. Az Úrnap tanítása ma este újra és újra visszhangzik bennünk: Ő itt van. Köztünk. Bennünk. Értünk.

Nemcsak a tabernákulumban, a templom szentségházában rejtőzik, hanem bennünk is otthont akar venni – ha beengedjük szívünkbe, életünkbe.

Amikor elcsendesedünk, és visszatekintünk a mai napra, észrevehetjük: Jézus ott volt minden pillanatban – a mosolyban, amit ajándékba kaptunk, a türelemben, amit másnak adtunk, a csendben, amikor csak figyeltünk, a fáradtságban, amikor Ő adott erőt.

Légy hát öntudatos keresztény – vagyis olyan ember, aki tudja, kiben hisz, és nem fél ezt megélni a mindennapokban sem. Ez nem azt jelenti, hogy mindig hibátlanul élünk, hanem azt, hogy nem titkoljuk: Jézushoz tartozunk. Merjünk imádkozni, templomba járni, jó szót szólni másokhoz – és ne szégyelljük kimondani: „igen, keresztény vagyok.”

Jézus nemcsak szavakkal szeretett – kenyérként adta magát értünk. Tőlünk is ezt kéri: hogy ne csak vasárnap legyünk vele, hanem engedjük be a hétköznapokba is – a reggeli indulásba, a napi munkába, a fáradt esti csendbe.

És ne csak mi hordozzuk Őt – engedjük, hogy Ő hordozzon minket. Mert Ő nemcsak jelen van, hanem visz, vezet, erőt ad. Ha el is gyengülünk, Ő nem enged el. Ez az Oltáriszentség legmélyebb ígérete: nem vagy egyedül.

Útravaló gondolat:  – Ne csak ünnepelj, élj vele!

Krisztus nemcsak a körmenet díszvendége, hanem az életed útitársa. Ne hagyd a templomban, amikor kilépsz az ajtón!

Vidd magaddal – a buszra, a konyhába, a kórházba, a boltba, a gyerekszobába.

Ott is jelen akar lenni, ahol senki nem tapsol, ahol senki nem terít virágszőnyeget – ott, ahol csak te állsz csendben, a mindennap terhe alatt.

Ne feledd: az Élő Kenyér nemcsak táplál, hanem hordoz is.

És akit Ő hordoz – az nem esik el, csak ha már megérkezett.

---

Esti ima – Szent Ferenc lelkületével

Imádunk Téged, legszentebb Urunk Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban,
és áldunk Téged, mert szent Kereszted által megváltottad a világot!

Uram Jézus,
ma megmutattad nekünk, hogy nem vagy távoli Isten, hanem közöttünk élő Úr.
Az Oltáriszentségben valóban jelen vagy – szelíden, csendesen, de valóságosan.

Köszönöm, hogy ma is jöttél hozzám – a szentmisében, a csendes imában, a másik ember tekintetében.
Köszönöm, hogy nemcsak a szívemig jöttél el, hanem ott akarsz lakni bennem.

Bocsásd meg, ha ma nem figyeltem Rád, ha elmentem melletted a rohanásban.
Adj világos szemet és nyitott szívet, hogy holnap felismerjelek –
az Igében, a Kenyérben, a felebarátban, önmagamban.

Legyen az éjszaka a Veled való nyugalom ideje,
és holnap hajnalban újra Veled indulhassak.
Te vagy az én Uram, pásztorom, barátom – és Benned van a békém.

Ámen.