A Szív, amely értünk dobogott ma is – „A mi Urunk, Jézus Krisztus az örök Főpap” ünnepén, csütörtök lefekvés előtti gondolata és imája

 „Az élet útjának zarándoklata a mindennapokban”

"Minden nap egy lépés a hit útján"

Ahogy lezárul a nap, és visszatekintünk az elmúlt órák eseményeire, egy halk, de szívhez szóló igazság sejlik fel bennünk: nem voltunk egyedül. Jézus, az örök Főpap, ma is velünk járt — a reggeli készülődés sietősségében, a nehéz beszélgetésekben, az apró örömökben, a türelmet próbáló helyzetekben.

Talán voltak pillanatok, amikor elfelejtettük, hogy Ő nemcsak a menny Főpapja, hanem a mi otthonaink, munkahelyeink, útjaink kísérője is. De most, amikor csend van, újra felfedezhetjük: Ő végig velünk volt, ismerte küzdelmünket, és közben imádkozott értünk. Az Ő főpapi szívében ott volt minden ma kimondott imánk, minden kimondatlan sóhajunk, minden könnyünk és minden köszönetünk.

A nap végén hálát adunk ezért a csendes, mégis erőteljes jelenlétért. És ha volt, amit elrontottunk — kemény szó, elhalasztott jócselekedet, vagy feledékeny ima — most letesszük Krisztus főpapi kezébe, kérve, hogy tegye jóvá, amit mi nem tudunk.

A „remény zarándokai” nem tökéletesek, de nem is egyedül mennek: Ő megy előttünk, mellettünk, és imádkozik értünk. Ma is. Holnap is.

---

Útravaló gondolat estére:

„Jézus ma is imádkozott értem – ebben van az én reményem és békém.”

---

Esti ima:

Urunk Jézus, örök Főpapunk,

köszönöm, hogy ma is velem jártál,

láttad örömeimet, hallgattad csendes sóhajaimat,

hordoztad fáradtságomat és hibáimat is.

Köszönöm, hogy imádkoztál értem,

még akkor is, amikor én elfelejtettelek.

Bocsásd meg, amit elrontottam,

töltsd be szívemet békéddel,

és add, hogy holnap újra veled induljak útra,

mint a remény zarándoka.

Ámen.