Szentírás: ApCsel 6,8–15
Voltál már olyan helyzetben, amikor egy belső meggyőződésed, hited miatt félreértettek vagy akár támadtak is? A mai világban sokszor érezzük, hogy a hitünket legszívesebben „csendben tartanánk”, hogy ne zavarjunk másokat – vagy ne kerüljünk bajba. De mit tesz az, akinek a szíve lángol, mert találkozott a Feltámadottal?
István, az első vértanú, „kegyelemmel és erővel eltelve”
csodákat művelt és bátran tanúságot tett Jézusról. Szavai, tettei, egész lénye
Krisztust sugározta – még azok előtt is, akik nem akarták hallani az igazságot.
Arcán angyali fény ragyogott, mert szívében Krisztus élt. Ez nem egy régi, szép
történet – ez meghívás ma is. Nem kell, hogy mindent megértsünk vagy meg
tudjunk magyarázni. Elég, ha engedjük, hogy a Feltámadott ereje átragyogjon
rajtunk.
Milyen erő működik benned ma? A panaszkodás, félelem vagy a
kegyelem és bátorság? Néha nem kell hangosan beszélned – az is tanúságtétel, ha
valaki meglátja az arcodon a békét, ha megtapasztalja türelmedet, vagy ha
egyszerűen ott vagy mellette úgy, ahogy Jézus is jelen volt. Ne félj attól, ha
mások nem értenek meg – ha Krisztus él benned, akkor világítasz. Tedd fel
magadnak a kérdést: Milyen „arcot” mutatok ma a világnak? Tud-e belőlem mások
felé Krisztus fénye sugározni?
Fohász:
Uram, Jézus Krisztus, aki feltámadásod erejével István
szívét is betöltötted, töltsd be ma az én szívemet is bátorsággal, szeretettel
és világossággal, hogy tanúságot tehessek Rólad a csendben és a szóban, a
tettekben és az arcomban. Ámen.
Útravaló gondolat:
Ne félj világítani – a Feltámadott fénye benned van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése