„És ott állt a parton…” – A Feltámadott közel van

Lefekvés előtti elmélkedés – Húsvét 3. vasárnapja nyomán

A mai nap evangéliuma azt meséli el, hogy Jézus hajnalban, csendben megáll a parton. A tanítványok még nem tudják, hogy Ő az. Csak teszik a dolgukat: halásznak. Fáradtan, kudarccal teli éjszaka után. És Jézus nem vádol, nem kér számon – csak jelen van, és egy egyszerű kérdést tesz fel: „Van-e valami enni valótok?”

Mintha ma este hozzád is ezt kérdezné:

„Van-e benned ma este öröm? Béke? Hit? Vagy csak fáradtság, csend, üresség?”

Nem baj, ha nincs semmid. Ő akkor is ott áll a partodon. Nem messziről néz, hanem közel van – a kudarcaink peremén, a fáradt gondolataink között, a szíved partján.

Ahogy Péter sem volt tökéletes, mégis kapott új küldetést, úgy te is meghívást kapsz: holnap is új nap virrad, és a Feltámadott új lehetőséget ad. Nem kér mást, csak azt, hogy szeresd Őt. Úgy, ahogy tudod. A gyengeségeidből. A fáradtságod mögül. Ő örül, hogy ott vagy. És reggelire készül már neked is: kenyér, tűz, élet.

---

🌌 Esti ima – Húsvéti találkozásra hangolva

Uram Jézus,

ma este megállok egy pillanatra, és elképzelem:

ott állsz a parton. A mai napom partján.

A fáradtságom, a csendem, a sikereim és hibáim szélén.

Nem szólsz sokat – csak jelen vagy. És ez elég.

Köszönöm, hogy ma is hívtál.

Bocsásd meg, ha nem mindig vettelek észre Téged.

Köszönöm, hogy nem a tökéletességet kéred,

hanem a szívemet – ahogy van.

Taníts meg felismerni Téged a csendben,

a hétköznapi reggelekben, a másik ember arcában,

az imában, az egyszerű dolgokban.

Add, hogy holnap újra induljak Veled –

örömmel, bizalommal, hitből.

Mert Te élsz. És velünk vagy.

Most is, itt is. Ámen.