Az öröm útján, lebontott falak mentén - húsvét 4. hét hétfő – lefekvés előtti gondolat és ima

 2025. május 12., hétfő

Ma egy belső határvonalhoz értünk. A Feltámadt Krisztus evangéliuma ma arra tanított bennünket, hogy ne nevezzük tisztátalannak azt, amit Isten megtisztított. Ez a figyelmeztetés nem csak másokra vonatkozik – rólunk is szól. Mert hányszor nézünk úgy valakire – vagy akár önmagunkra – a múlt, a csalódások, a hibák vagy a különbözőségek szűrőjén keresztül? Hányszor mondjuk ki kimondatlanul: „Őt nem lehet szeretni”, „Őt nem lehet megérteni”, „Ő nem tartozhat közénk”?

Pedig minden ilyen belső fal mögött ott lapul egy félelem: hogy újra megsérülünk… hogy nem tudunk megbocsátani… hogy nem vagyunk elég erősek a szeretethez. Isten azonban ma arra hív, hogy tegyünk legalább egy kis lépést – egy repedést a falon. Mert Ő ott, a fal túloldalán is jelen van. És a repedésen keresztül elkezdhet beszűrődni a megbékélés világossága, a Szentlélek gyógyító lehelete.

Az öröm útja nem steril, nem sima, nem kényelmes. Hanem egy úton levés – amelyen Isten folyamatosan szélesíti a szívünket. És minden nap végén, amikor végig gondoljuk: ma kivel szemben zárkóztam el, ki felé nem voltam nyitott, vagy mikor tartottam távol magamtól azt, akit Isten már régen meghívott – akkor valami elkezd gyógyulni bennünk is.

Lehet, hogy a megbékélés, az elfogadás, a kiengesztelődés nem történik meg egy nap alatt. De az első lépés – a belátás, a vágy, a fohász – már maga is Isten Lelkének csendes munkája bennünk. És ez a munka az, ami az öröm útját valódi, belső szabadsággá alakítja.

---

Esti ima – A falak repedésein át

Uram,

te látod a szívem falait,

azokat, amelyeket félelemből, fájdalomból, csalódásból emeltem.

Ma ismét rámutattál:

nem tarthatom távol magamtól azt, akit Te már régóta hívsz –

sem mást, sem önmagamat.

Bocsásd meg, ha ma kizártam valakit a szeretetből,

ha elfordítottam a tekintetem,

vagy kemény lett a szavam, mert féltem újra sebezhetővé válni.

Köszönöm, hogy a Te irgalmad sosem válogat.

Hogy Te minden falra világosságot festesz,

és ahol én csak elválasztást látok, ott Te már a híd építésén dolgozol.

Küldd el Lelkedet,

hogy csendben, észrevétlenül dolgozzon bennem:

lágyítsa meg, ami megkeményedett,

világosítsa meg, ami besötétedett,

szelídítse meg bennem azt, amitől féltem.

Adj nyugodt álmot,

hogy holnap egy repedéssel több legyen a falon,

és egy lépéssel közelebb kerüljek ahhoz,

akihez ma még nem mertem odalépni.

Ámen.

🌾 Útravaló éjszakára:

„Ahol Isten Lelke munkál, ott mindig van hely a másiknak is.”