Lefekvés előtti gondolat
Vannak napok, amikor a természet minden arcát megmutatja – a
hideg szél szemtelen támadásától, de olykor hűvös simításától a nap meleg
öleléséig, a köd titokzatosságától az égbolt tiszta fényéig.
Az eltelt nap ilyen volt. Nemcsak az időjárás váltakozása,
olykor kiszámíthatatlansága, olykor tolakodó pimaszsága, hanem a lélekben
megélt gazdagság is emlékezetessé tette.
A hófedte csúcsok, az erdők zöldje, mezők üdesége, a tenger
hullámzása, a testvéri figyelmesség, a vendégszeretet – mind-mind Isten
ajándéka.
És ma újra megtapasztaltuk: az öröm útja nem mindig a
zavartalan derűé, hanem a szív nyitottságáé és a hála csendes jelenlétéé.
Esti ima
Uram, Istenem,
ma is körülvettél a te csodáiddal.
A természet szavaival szóltál hozzám – a széllel, az esővel, a fénnyel és a
csenddel.
A hegyek méltósága, a mezők üdesége, az óceán végtelensége mind Téged dicsér.
Hálát adok a társaimért, akiket mellém rendeltél,
az emberekért, akik szeretetükkel szolgáltak,
és azokért is, akik mosolyukkal vagy szavukkal gazdagították a napomat.
Köszönöm Neked, Égi Édesanyánk,
hogy anyai szereteteddel kísérsz az úton –
akkor is, amikor izgalmas és kiszámíthatatlan,
és akkor is, amikor csendes és békés.
Most, az este csendjében, a Te karodba helyezem magamat és
mindazokat az útitársakat,
akikkel ma együtt jártam és akikkel a következő napokban is járom utamat.
Add, hogy közösen fedezhessük fel a Mennyei Atya csodálatos alkotásait:
a természet adta szépséget, a közös élmények örömét és a Te jelenléted békéjét.
Őrizd álmainkat,
és engedd, hogy holnap is meglássuk a szépet – Benned és másokban.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése