Ma egy olyan nap végéhez értünk, amely több volt, mint
egy szokványos vasárnap.
Nemcsak azért, mert különleges helyen, egy vendégházban (lehetőség nem lévén
templomra) gyűltünk össze szentmisére, hanem mert valami lényegi történt
közöttünk: nemcsak testben, hanem lélekben is közelebb kerültünk egymáshoz
– és Istenhez.
Egy asztal körül ültünk,
de az nem csak vendéglátás helye volt – oltárrá vált, ahol a
kenyértörésben jelenvaló lett Krisztus.
Imádkoztunk együtt, de nem csupán szavakat mondtunk – az egységet
éltük meg, amit a közös hit, közös múlt és közös jövő reménye szőtt át.
Megosztottuk egymással, amink van: figyelmet, időt, szeretetet, otthont,
és ezáltal valami sokkal többet kaptunk vissza: megerősödést, békét, reményt.
Ma újra világossá vált: az Egyház nem csak templom,
hanem élő közösség, amely ott van, ahol két vagy három ember Jézus nevében
összegyűlik. Ott van a szülői kézfogásban, a gyermeki mosolyban, a vendéglátók
nyitott ajtajában, a közösen kimondott „Ámen”-ben.
Krisztus sosem azt kérte, hogy előbb
templomot építsünk Neki, majd csak azután szólítsuk meg.
Nem palotákat kívánt, hanem élő és nyitott szívet, ahol igéje otthonra
találhat. Ez történt ma velünk.
Itt és most, ebben az otthonban, a szentmise alatt – megnyitottuk szívünket,
és befogadtuk Őt.
És amikor ez megtörténik, a földrajzi távolság már
nem választ el bennünket. Akkor nem számít, hogy Erdély hegyei és Norvégia
fjordjai milyen messze vannak egymástól. Mert a szeretet, a hit, a
vendégszeretet és a közösen megélt hit élő hidat épít közöttünk.
Hidat a generációk között, hidat a vendégek és házigazdák között, hidat otthon
és új otthon között – és minden híd alapja Krisztus.
Ezért ma este, ahogy pihenni térünk,
szívünk mélyén hálát adunk: a mai szentmiséért, a találkozásért, a
vendéglátásért, a közös úton való járásért, a hitért – és Krisztusért, aki ma
is velünk járt.
Áldás kísérje őket – és minket is, hogy mindig ilyen
otthonokat tudjunk teremteni egymás szívében!
🙏 Esti
ima
Uram, Jézus Krisztus,
a mai nap végén szívem mélyéről köszönöm Neked,
hogy újra megmutattad:
nem a hely, hanem a szeretet teszi szentté a teret.
Nem a falak vastagsága, hanem a szívek nyitottsága számít.
Köszönöm, hogy ma egy otthonban,
egyszerűségben, közvetlenségben
olyan mélyen jelen voltál köztünk.
Köszönöm, hogy a megtört kenyérben és a kimondott igében
templommá szentelted az otthon melegét,
és közösséggé formáltál bennünket.
Köszönöm a vendéglátó testvéreinket,
akik nyitott ajtóval és nyitott szívvel fogadtak,
nemcsak bennünket, hanem Téged is.
Áldd meg őket ezért bőségesen:
erővel a munkában, örömmel a családban, békével a szívükben.
Köszönöm azokat, akik megszervezték, vezették és
megvalósították ezt az utat,
akik a háttérben szolgáltak, figyeltek, támogattak,
hogy mi most együtt lehessünk – testben, lélekben, hitben.
Áldd meg őket, Uram, buzgóságukért és kitartásukért.
Köszönöm a csodás természet képeit:a fenyők csendes imáját, a fjordok mélységét,
a köveken is megmaradó fákat,
akik példát adnak nekünk,
hogy a mélyre eresztett gyökér megtart a viharban is.
Add, hogy én is ilyen legyek:
hűséges a hitemhez, kitartó a szeretetben,
és mások számára is árnyékot adó, gyümölcstermő élet.
Ma este, Uram, megnyugszom Benned.
Engedd, hogy békéd betöltse szívemet,
csendesítse gondolataimat,
és felkészítsen egy újabb napra,
amelyben ismét Téged kereshetlek és szolgálhatlak.
Legyen áldott az éjszakám,
és legyen áldott mindazok élete,
akikkel ma együtt lehettem.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése