Csendesen visszanézek a napra… nem volt tökéletes, de volt
benne szeretet, volt benne élet, volt benne Isten.
Lehet, hogy nem vettem észre minden pillanatban, de most,
este, amikor lelassul a világ, megérzem: nem múlt el ez a nap nyomtalanul.
Volt egy szó, amit jól mondtam. Egy csend, amit hagytam. Egy ima, amit talán
csak a szívem suttogott.
Isten ma is megérintett — talán a szélben, egy mosolyban,
egy nehéz perc csendjében. És most is itt van.
Nem kell bizonyítanom semmit. Csak odaadni ezt a napot… így,
ahogy van. És engedni, hogy az Ő szeretete vigyázzon rám az éjszakában.
„Elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9)
Jó éjt, Uram. Köszönöm a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése