A megosztottság sebe és a vágy az egységre:Van valami, amit talán mindannyian tapasztaltunk már: amikor
egy közösség – legyen az család, egy munkahelyi csapat, vagy épp a falu, a
plébániai közösség – darabokra hullik. Nem feltétlenül látványosan, de
érezhetően. Egy rossz szó, egy elharapott megjegyzés, egy kimondatlan sérelem
vagy egy meg nem bocsátott múltbéli fájdalom lassan mérgezni kezdi a
kapcsolatokat.
Ami egykor örömforrás volt, közösségi ünnep vagy testvéri összetartozás, mára
talán feszültségek, elhidegülés vagy nyílt szembenállás helyszínévé vált.
És ilyenkor bennünk is megszólal a kérdés: „Itt van velünk
az Isten? Hol van a szövetség, amit ígért?” – Ma, amikor annyian keresik az
igazságot, a hiteles közösséget, az egymás felé való odafordulás jeleit,
különösen is megszólító Isten igéje Ezékiel próféta könyvéből.
A napi szentírási olvasmány kulcsüzenete – (e linkre
kattintva olvasható a szentírási rész) - Ez 37,21–28
Isten Ezekiel által szól a szétszórt, szétforgácsolódott
néphez. A babiloni fogságban lévő izraeliták egymástól elszakítva élnek – távol
otthonuktól, távol a templomtól, távol a közösségtől, és úgy tűnik, távol az
Istentől is.
Ebben a helyzetben jön a remény szava: „Összegyűjtöm őket mindenünnen, ahová
szétszóródtak... és egyetlen néppé teszem őket.” És nemcsak összegyűjti
őket, hanem „örök szövetséget” is ígér – egy olyan szövetséget, amely
nem emberi erőfeszítésen, hanem az Ő hűségén alapul.
Ez nem csak a múlt ígérete, hanem a mi jelenünké is. Isten
ma is gyűjt – egyesít, gyógyít, újjáépít. És ez az egyesítés nem az
uniformizálás, nem a „mindenki legyen ugyanolyan” gondolata, hanem a szívek
egysége Istenben. Olyan egység, amelyben minden egyes tag értékes, de senki sem
állhat a másik fölé.
Mit tehetek ma a közösségemért?
Kedves Testvérem, nézz körül: nem a világot kell először
meggyógyítanod, hanem elég, ha elkezded ott, ahol vagy. Ahol élsz, dolgozol,
szolgálsz, ahová hétről hétre eljársz templomba.
Ott is szükség van gyógyulásra. Hányszor hagyjuk, hogy a megosztottság beférkőzzen
közénk? Egy falun, egy plébánián belül is: ki milyen politikai vagy érdek csoporthoz
tartozik, ki hol ül, ki kivel beszél, vagy épp kivel nem. Irigység,
féltékenység, pletyka, elutasítás, egymás becsmérlése... Pedig ugyanannak az
Úrnak vagyunk a testvérei. Ugyanaz az Eucharisztia táplál minket.
A mai napon különösen is megkérdezhetjük magunktól:
– Vajon a szavaim, tetteim építik-e az egységet?
– Van-e valaki, akit tudatosan elkerülök, vagy akiről rosszat gondolok, mondok
másoknak?
– Mit tehetnék azért, hogy az én közösségem is „egy szívű és egy lelkű” legyen?
Talán nem tudunk mindent helyre tenni. De egy kis lépést ma
is tehetünk: egy jó szó, egy elmaradt bocsánatkérés, egy régi sérelem
elengedése – ezek Isten gyógyító szövetségének építőkövei.
Fohász:
Urunk, Te nem hagytad elveszni népedet, hanem
újraegyesítetted őket szent szövetséged által. Kérünk, szüntesd meg bennünk a
megosztottság szellemét, és adj nekünk alázatot, hogy először önmagunkban
kezdjük el az egység építését. Gyógyítsd meg falu és plébániai közösségeinket,
családjainkat, hogy valóban a Te néped legyünk: egy szív, egy lélek, egy
testvéri család.
Útravaló mondat:
„Aki Isten szövetségében él, nem széthúz, hanem épít.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése