Ma este már csendesebb minden. Az utolsó vacsora emléke
mögött ott feszül a közeledő szenvedés, mégis mindent átragyog Jézus gesztusa: az
önátadó, lehajló szeretet.
A mai szentmisében így imádkoztunk:
„Istenünk, annak a szent vacsorának megünneplésére jöttünk
össze, amelyen egyszülött Fiad, új és örökre szóló áldozatát és
szeretetlakomáját halála előtt az Egyházra bízta.”
Ez a szeretetlakoma ma is él. Ma is hív. És ránk
bízatott.
Oly sokszor közömbösen, megszokásból járulunk az
Eucharisztiához – de ma este újra megérthetjük: ez több, mint emlék. Ez az
Élet forrása. Ez az örök áldozat jelenvaló szeretete.
És hála tölti el a szívünket, mert e szentség által maga Krisztus hajol le
hozzánk – hogy tápláljon, erősítsen, hordozzon minket.
És hálát adunk a papság szentségéért is – azokért,
akik által az Eucharisztia nap mint nap elérhetővé válik számunkra.
Azért a hűségért, amelyen keresztül Krisztus kezei újra és újra megtörik a
kenyeret.
Hálás szívvel borulunk le ma az Oltáriszentség előtt:
Te itt vagy. Ma is. Értünk. Velünk. Bennünk.
🙏 Esti ima –
Nagycsütörtökön
Uram Jézus,
köszönöm a mai napot, a Te csodálatos szeretetlakomádat,
az Eucharisztia titkát, amelyben ma újra megérintettél engem.
Köszönöm, hogy nem hagytál magamra,
hogy halálod előtt örökre nekünk ajándékoztad önmagad –
a kenyérben, a borban, a szolgálatban, a megbocsátásban.
Köszönöm, hogy lehajoltál hozzám ma is,
és hogy erőt adsz – nemcsak a mai napra, hanem minden útra, ami előttem áll.
Köszönöm a papság szentségét,
azokat a papokat, akiken keresztül Te tanítasz, vezetsz, táplálsz minket.
Áldd meg őket, adj nekik tiszta szívet, türelmet, hűséget, örömet.
Add, hogy ne csak fogyasztója legyek a szent titkoknak,
hanem tanúja is – aki továbbadja, amit Tőled kapott:
az életet, a szeretetet, a megbocsátást.
Most, mikor a nap végére érek,
szívemmel leborulok a csendben Őrzött Szentség előtt:
Maradj velem, Uram.
Töltsd meg a szívemet ma éjjel is a szereteteddel.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése