De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan tehetjük az adventi időszakot igazán tartalmassá?
Először is, adjunk időt a csendre. A mindennapok rohanásában könnyen elveszik az ünnep lényege, ha nem szánunk időt a megállásra, ami hosszú távon azt eredményezheti, hogy az advent üressé válik, és nem marad más belőle, mint egy felszínes készülődés. Egy reggeli ima, néhány perc elmélkedés a gyertya fényénél, vagy egy csendes séta segíthet abban, hogy újra ráhangolódjunk a lelki készületre.
Másodszor, tegyünk apró lépéseket a hit elmélyítése érdekében. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása nemcsak szép hagyomány, hanem emlékeztető is: minden gyertya fénye közelebb visz minket Jézus születésének örömhíréhez. Olvassunk napi szentírási részeket, vagy keressünk egy-egy gondolatot, amit a szívünkbe véshetünk, amit magunkkal vihetünk a nap során, amin el-el gondolkodhatunk.
Harmadszor, ne féljünk megosztani az advent örömét másokkal! Egy kedves szó, egy mosoly vagy egy kis segítségnyújtás talán apróságnak tűnik, de hatalmas változást hozhat valakinek az életébe. Az ünnepi előkészült nem csak rólunk szól – a családunk, a minket körülvevő emberek is részesei ennek a csodának.
Végül, emlékezzünk arra, hogy az adventi időszak nem a tökéletességről szól. Lehet, hogy nem lesz minden ajándék időben becsomagolva, vagy nem sikerül minden recept úgy, ahogy terveztük. Ez rendben van. Ami igazán számít, az a szívünkben lévő készség: hogy Jézus születésének örömhírére várunk, és nyitottak vagyunk az Ő szeretetének befogadására.
Legyen ez az advent a lélek ünnepi készülődése, ahol nemcsak a külső, hanem a belső világunk is megszépül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése