 |
| Esztelnek - Ferences templom |
Mt 26,14-25
Mervay Miklós elmélkedése
Kicsi gyerekkorom óta megrendültséggel hallgatom a nagyheti szentírási szakaszokat, főként a szenvedő Szolgáról szólókat.
Magam elé képzelem az utolsó vacsora termét, milyen lehetett Jézusnak egy asztalnál ülni árulójával, vendégül látni, megmosni a lábát.
Mindig megdöbbenve olvastam, ahogy a tanítványok egymás után kérdezgetik, csak nem én vagyok az, aki elárul? – és elgondolkodtam, miért is tarthatta fontosnak az evangélista ezt leírni olvasói számára.
Valamikor még bosszantott, hogy hogyan van képe Júdásnak is megkérdezni ezt nyíltan, tudva mire készül. Ma már inkább irigylem a bátorságát.
Én legfeljebb Jézusnak négyszemközt súgom meg ezt, lesütött szemmel. Ő gyengéd mozdulattal felemeli államat, szemembe néz, de könnyeimtől már nem is látom tisztán a tekintetét, csak keze gyengédségét érzem, mely bátorítón érint.
Forrás: https://dunapartiiskola.sapientia.hu/nagybojti-gondolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése