Révay Edit OCV elmélkedése
„Az irgalom és megbocsátás a tiéd, Urunk és Istenünk.”
Valahogy nagyböjt idején mindig különösen nehéz helyzetek köszöntenek ránk és ilyenkor sokszor megadóan magunk elé motyogjuk: nagyböjt van... Így van ez most is. Mintha ezek az embertől emberig érő megpróbáltatások is azt mutatnák, hogy a vállalt nagyböjti lemondásaink mellett többre, nagyobbra szól a meghívásunk, arra, hogy igazán, egzisztenciálisan is súlya legyen annak amit odaadunk, amit elhordozunk, ezzel magunk is beállva Jézus mellé a kereszt súlyát vállunkra venni.
Mintha a világ az évnek ebben a csendesebb, önmagunkba néző, Istennel egyre szorosabb kapcsolatra törekvő időszakában még inkább próbára akarná tenni Isten iránti hűségünket és szeretetünket… Mégis, ha épp földig is hajolunk a világtól ránk rótt teher súlya alatt, mi tudjuk, nem csak hisszük, hanem tudjuk, hogy eljön a feltámadás, hogy Jézus Krisztus már megváltott minket! Ezért vagyunk képesek magunknak és egymásnak is szívünk mélyéből, biztatóan mondani akkor is, ha emberileg nehéz, hogy: Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.
Forrás: https://dunapartiiskola.sapientia.hu/nagybojti-gondolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése