Kedves pap testvérek, kedves szülök, nagyszülők, rokonok, barátok! Kedves ünneplő testvérek!
Kedves újmisés pap testvérem!
Szeretettel köszöntelek mindannyiunk nevében, most, amikor itt állsz szülővárosod templomának oltáránál, ahol megkereszteltek, ahol elsőáldozó voltál, ahol bérmálkoztál, s ahol érlelődött és kibontakozott papi hivatásod.
Tudom, hogy hosszú út vezetett el idáig. Mint mondottad az újságírónak, kezdetben menekültél az isteni hívás elől. Hónapok teltek el az ellenállásban, mígnem ki tudtad mondani a nagy IGENT. Ekkor béke töltötte el szívedet, és már nem arra figyeltél, hogy mi mindenről kell lemondanod, hanem hogy mire, pontosabban, hogy Kire, Kinek mondtál igent, miközben vallottad és vallod: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”(Mt 5,3). Aztán több éven át készültél szellemileg, lelkileg, sok nehézséggel kellett megküzdened, de megküzdöttél azokkal, hivatásodban kitartottál. S ezért, ma, amikor köszöntünk, első ünnepélyes szentmiséd bemutatása alkalmával, mindezt megköszönjük neked.
Szeretettel köszöntöm szüleidet, rokonaidat, barátaidat, ismerőseidet, és ezt az egyházközséget is, amelynek mind-ezidáig aktív tagja voltál, a plébános atyával az élen, akik boldog örömmel vesznek most körül, akik segítettek, támogattak nemes célod elérésében, s most a költővel, Váci Mihállyal vallják: „Közülünk származik”.
Köszönjük szüleidnek, hogy miként az ószövetségi, idős Ábrahám, úgy ők is gyermeküket képesek voltak Istennek adni. Isten áldja meg őket ezért és adja, hogy ezután is örömüket leljék pap fiukban és az ő papi tevékenységében.
Amikor most, ebben az újmisében részt veszünk, és együtt örvendezzünk, együtt adunk hálát az Úrnak az újmiséssel, ugyanazt szeretném tenni, amit Jézus tett. A ma felolvasott evangéliumban (Lk 10,1-9) azt hallottuk, hogy amikor a kiválasztott tanítványokat apostoli útra küldi, ellátja utasításokkal, tanácsokkal munkájukra, de magatartásukra vonatkozóan is. Ezek az utasítások, tanácsok az apostoli lelkület jellemzőit tartalmazzák, ezeket szeretném most én is kiemelni, hiszen Jézus mai tanítványaitól, papjaitól is ezeket kívánja.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy:
A pap Isten küldötte. Isten az, aki el küldötte az Ő Egyszülött Fiát, és küldi kiválasztott szolgáit is Jézus Krisztus által. Ezért mondja Jézus feltámadása után, amikor megjelenik az apostoloknak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”(Jn 20,21)
A pap Isten küldötte. Azért küldi, mert szükség van rá, szüksége van az embereknek reá. Jézus ezt így fejezte ki: az aratnivaló sok, de munkás kevés.
A világnak szüksége van, nemcsak tudósokra, felfedezőkre, államférfiakra, politikusokra, művészekre, mérnökökre, orvosokra, tanárokra, kétkezi munkásokra, hanem szüksége van azokra is, akik Krisztus küldötteiként járnak körül a világban, az evangéliumot hirdetve. Az embereknek szükségük van olyan személyekre, akik tudják őket szeretni még bűneikben is, jó és rossz tulajdonságaikkal együtt is. Szükségük van olyan emberekre, akik többet tudnak nekik nyújtani a mulandó javaknál, reményt, erőt, bátorítást tudnak adni még a kilátástalannak látszó helyzetekben is.
A világnak szüksége van rájuk, még akkor is, ha nem mindenki várja, vagy fogadja, ha nem mindenki veszi igénybe őket, nem mindenki szereti őket, szüksége van azokért, akik meg akarják menteni lelküket az örök életre.
Adja a jó Isten, kedves Zoltán, hogy életed minden szakaszában érezzed, hogy szükség van rád, az embereknek szüksége van a te szolgálatodra. Adja Isten, hogy papi életed tartóoszlopa legyen ez az érzés, és sose kísértsen meg a fölöslegesség érzése.
A pap a béke és a szeretet képviselője, hirdetője a földön, az erőszakkal és a hatalommal szemben. Jézus szavai szerint a tanítványnak mindig bárányként kell lennie a farkasok között. Ha mindenki más farkasként is viselkedik, neki akkor is Isten Bárányát, Jézus Krisztust kell képviselnie, és ennek az isteni Báránynak szelídségével, szeretetével kell az emberek között lennie. Sőt a békét és a szeretetet kell hirdetnie. Azon kell fáradoznia, hogy a békétlenségnek és a szeretetlenségnek az okait megszüntesse, hogy az önzés, gyűlölködés, harag, viszály, veszekedés ellen küzdjön.
Bár azt mondja a mondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat, ez igaz lehet emberi gondolkodásmódunkban, de mert Istennél semmi sem lehetetlen, ahogy a Szentírás mondja, ezért a bárány szemben állhat a farkasokkal, és győzedelmeskedhetik fölöttük, vagyis képes a farkasokból bárányt nevelni. Ezért Assisi Szent Ferenc atyánkkal kérjed: „Uram tégy engem békéd eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet honol, hogy megbocsátást vigyek oda, ahol széthúzás van…”
A pap Jézus önzetlenségével végzi szolgálatát. Ő pásztor és nem béres. Nem a fizetség érdekli, hanem a lelkek üdvössége. Nem az anyagi gazdagodás, az anyagi jólét az eszménye és mozgatórugója, hanem a lelki gazdagodás és gazdagítás. Nem az erszényben, a pénztárcában bízik, sem a tarisznyában, hanem az isteni Gondviselés jóságában. A világ dolgait, kincseit csak eszközként használja a cél megvalósítása érdekében, azért, hogy sok jót tehessen általa. Nem kapni akar, hanem, mindig csak adni.
A pap Isten szeretetének a tanúja, a lelki hatalom birtokosa, az Oltáriszentség létre hozója és őre, közvetítő a földi és égi világ között, a közösség vezetője, az imádság és a Lélek embere, sebzett gyógyító, a családok támogatója, a szeretet tanúságtevője, Isten irgalmának eszköze, Igéjének szócsöve, híd Isten és az emberek között, áldások osztója, a mennyei liturgia ünneplője, az isteni titkok továbbítója, a kegyelmek kiosztója, Krisztus világosságának fáklyája a bűn sötétjében... – de mindenekelőtt ember, akit Isten hívása elragadott, magával sodort, és az a dolga, hogy ezt másokkal is megossza.
Dió héjban megpróbáltuk a papi élet és lelkület jellemzőit felvázolni. Végezetül elmondhatjuk, hogy a papi élet mindig merész vállalkozás, kaland. Lehet, hogy olykor félre sikerül, de ugyanakkor sokaknak személyes kibontakozást és kiteljesedést jelent Isten és az emberek szolgálatában. Ez bizonyítja, hogy a papi élet értelmes élet, de érthetetlen marad a Jézus Krisztusban való hit nélkül. Ugyanis a világ oldaláról nézve a papi élet nem egészen érthető.
Más szavakkal, a szűzi, szegény és engedelmes életállapotot csak a hitben lehet teljesen megérteni. Ezért van az, hogy a papok már életstílusuk és életállapotuk által is kifejezik, mennyire nélkülözhetetlen a hit, életük megértéséhez. Hiszen úgy élnek, hogy életük értelmetlen lenne, ha Isten nem létezne, vagy pozitív módon megfogalmazva, bemutatják, hogy Isten élő-valóság és teljességre tudja vinni az emberi életet.
Kedves Újmisés testvérem, a jövő papjaival szemben a világ elvárja az emberi érettséget, magas szintű spirituális tulajdonságokat, az apostoli buzgóságot és az értelmi szigort. Viseld el ezt az örökös ellentmondást, amit magadban hordasz: habár látszólag szegény és erőtlen, fegyvertelen és kiszolgáltatott vagy, hagyatkozz Krisztusra, az Örök Főpapra, és Ő legyen a te egyetlen Erősséged.
Elsősorban légy ember, aki megérti a másik embert. Légy tisztában kincseiddel és korlátaiddal. Ne bújj meg a papi méltóság mesterséges színfala mögé, ne élj vissza lelki hatalmaddal, ne nézd le az embereket, hanem maradj természetes és egyenes, sugározzék rólad az elhivatottság tüze, mert csak így leszel hiteles tanúja Krisztusnak. Ne szégyelld bevallani hibáidat, vagy tanácsot kérni másoktól, légy őszinte önmagaddal szemben, hiszen csak így válhatsz áttetszővé Krisztus számára.
A papszentelésben rád lehelt a Szentlélek, hogy szavaid és tetteid nyomán Krisztusra, felkelő Napunkra találjanak az emberek. A papság szentségi kegyelme csak akkor érvényesül, ha tudsz normális, becsületes ember maradni, és megérted az embereket.
Papságod most elkezdődött. Egy gyönyörű, kalandos, izgalmas élet vár rád, amely úton egy másik világot képviselsz, de ebben a világban leszel Isten országának iránytűje. Ne az autódra vagy a bankkártyára figyelj, mint a világ, ne akarj mindenáron modern lenni, de ne is engedd meg magadnak a becsontosodás, a lelki megkeményedés, a besavanyodott agg legénység, az értelmi beszűkülés luxusát.
Légy nyitott lelkű, imádságos ember, aki belső antennáival mindig felfogja, mit sugall neki a Lélek. Ne kedvetlenítsenek el az egyházban tapasztalt bűnök és fonákságok, hanem legyenek jó példáid, eszményképeid azok, akikre felnézhetsz, és akiktől ellesheted a papság művészetét. Legyenek barátaid az élő vagy az örökkévalóságba költözött szent papok, akik égi pártfogásukat számodra is „működésbe hozzák”.
Befejezésül Kedves Újmisés Testvérem, legyen eszményképed az a Jézus, aki téged kiválasztott és meghívott az Isten és az emberek szolgálatára, aki értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk.
Egy faluba misszionárius Atya érkezett, aki hamar belopta magát az emberek szívébe azzal, hogy mindenkihez kedves volt, szelíd, betegeket látogatott, szóba állt az emberekkel, beállt a munkások közzé, ha arra volt szükség, mindenkihez volt egy kedves mosolya és bátorító szava. Egy napon a faluból az egyik gyermek, látogatóba ment a szomszéd faluba, ahol elvitték egy hittanórára. A hitoktató éppen Jézus erényeiről beszélt a gyermekeknek, anélkül, hogy egyszer is megemlítette volna a nevét. Egy emberről beszélt, aki mindenkihez jó és kedves volt, és aki mindenkin segített. Amikor a hitoktató felfedezte az idegen gyereket, megkérdezte tőle, hogy vajon tudja-e kiről beszélt? A gyermek, habozás nélkül válaszolt: Igen, a falunkban élő misszionárius atyáról!
Milyen szép, Jézus erényei, a papot juttatták eszébe a gyermeknek. Kedves Zoltán, kívánom, hogy a szeretet szolgálat tegyen téged is Jézushoz hasonlóvá. Érezzék azt az emberek, hogy egy olyan pap vagy, akit megérintett Isten szeretete.
Amikor megkeresztelkedtél, melletted álltak szüleid, kereszt-szüleid. Amikor megbérmálkoztál melletted állott bérmaszülőd. Papszenteléskor melletted álltak társaid, tieid. Ma is melletted állunk, íme, mily sokan! De melletted akarunk állni továbbra is. Mint ahogy a Szűzanya imája, tekintete, aggódása elkísérte Fiát tanító körútján, úgy akarunk mi is imáinkban elkísérni, hogy papi életed áldott élet legyen, amit vállaltál, azt meg tehesd.
Isten áldjon meg és segítsen életed minden napján és tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése