Októberben
érkezik meg a könyvesboltokba Olaszországban az Emi által kiadásra
kerülő „Bergoglio listája” c. kötet, amelyet Nello Scavo, az Avvenire
olasz katolikus lap újságírója írt. Eddig kiadatlan dokumentumokat és
tanúságtételeket gyűjt össze, amelyek feltárják, hogy Ferenc pápa
akkoriban a jezsuiták argentínai provinciálisaként mennyi embert mentett
meg a katonai diktatúra üldözéseitől, amely 1976-ban kezdődött és
összesen 30 ezer ember eltűnését eredményezte az évek során. A kötet
szerzője, Nello Scavo nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.
Elmondta, hogy a Bergoglio-ról kirajzolódó kép egy ügyes embert mutat be, aki óvatosan és egy "titkosügynök" ravaszságával tett lépéseket; aki kitűzte magának a célt, hogy üldözött emberek tucatjainak életét mentse meg a katonai diktatúrában. Olyan embert látunk magunk előtt, aki saját életét és jó hírét kockáztatva cselekedett.
Pontos számadatok nincsenek arról, hogy Bergoglio atya hány személyt mentett meg, mert sohasem akart erről beszélni. Az olasz újságíró közel húsz személy tanúságtételét gyűjtötte össze különböző időszakokból, akik nem ismerik egymást, de más-más periódusokban megismerték Bergoglio atyát. Mindegyikük tanúsítja, hogy legalább húsz ember megmentéséről tud. Óvatosságból tehát azt mondhatjuk, hogy több mint száz embert mentett meg közvetlenül abban az időszakban Bergoglio atya. Ehhez hozzáadódnak azok, akiket „közvetetten” mentett meg, elérve, hogy elkerüljék ezek a fiatalok a letartóztatást és a kínzásokat, amelyek során esetleg más fiatalok nevét kiadhatták volna a diktatúra képviselőinek.
Bergoglio atya megszervezett egy rejtett hálózatot a személyek megmentésére. Valószínűleg soha senki nem fogja ezt így elismerni, elsősorban ő maga nem – hangsúlyozta az újságíró. Befolyása, barátságai és ismeretségei által kis szívességeket kért emberektől. Volt, aki a külföldre távozáshoz szükséges dokumentumokat szerzett vagy híreket hozott a letartóztatásokról, személyek üldözéséről. Bergoglio atya diákokat, felnőtteket bújtatott a Collegio Maximo di San Miguel intézetben Buenos Aires-ben úgy, hogy saját jezsuita rendtársai sem tudtak róla. Azt mondta róluk, hogy hivatástisztázó fiatalok vagy lelkigyakorlatot végző szeminaristák ezek a személyek. Az intézetben bújtatásuk idején Bergoglio atya valójában egy terv kidolgozását tanulmányozta, hogy lehetővé tegye számukra a menekülést. Sokan elmesélték a könyv szerzőjének, hogy milyen módon tudtak illegálisan eljutni Brazíliába, ahol szintén a jezsuitákból álló hálózat segítette Európába jutásukat.
Két elrabolt jezsuita kiszabadításáért is elkötelezte magát Bergoglio atya. A kutatásból, amely közvetlen tanúságtételekre és bírósági aktákra alapul, világosan ez derül ki. Saját személyét kockára téve tett lépéseket. A könyvben a szerző rekonsturál egy személyes találkozást Bergoglio atya és Massera admirális között, aki a tengerészet vezetője és egy szörnyű ember volt. Abban az időszakban Bergoglio atya azért találkozott vele, hogy elérje két papja kiszabadítását. A magyar Jálics atya maga is nyomozást végzett, mert először azt gyanította, hogy Bergoglio atya is érintett volt benne, de aztán arra az eredményre jutott, hogy nem, sőt életét és jó hírét kockáztatta, hogy megmentse. Annál is inkább, mert a jezsuita rend az egyetlen, amelynek nem voltak halálos áldozatai az argentin diktatúra idején.
Bergoglio atya munkája során hívőket és nem hívőket, fiatalok és idősebbeket egyaránt megmentett. Gonzalo Mosca, aki ma egy neves uruguayi szakszervezeti képviselő, elmesélte Sergio e Ana Gobelin történetét. A házaspárt Bergoglio atya eskette. Később Sergio a diktatúra célpontjába került, letartóztatták, három hétig kínozták. Bergoglio atyának sikerült elérni szabadlábra bocsátását és titokban elhelyezte egy Buenos Aires-i kórházban, majd segített, hogy Olaszországba meneküljenek, ahol a mai napig élnek. Történetük nagyon sajátos, mert bemutatja a II. Vatikáni Zsinat új szelét, amely arra ösztönözte a jómódú családok fiataljait, hogy Buenos Aires szegényei között éljenek. Elmesélték, hogy Bergoglio atya rendtársai tudta nélkül rendszeresen lelkigyakorlatokat tartott a szegényeknek egy döngölt földből és lemezekből épült barakkban – tájékoztatta a Vatikáni Rádiót Nello Scavo olasz újságíró, az októberben megjelenő „Bergoglio listája” c. könyv szerzője.
Elmondta, hogy a Bergoglio-ról kirajzolódó kép egy ügyes embert mutat be, aki óvatosan és egy "titkosügynök" ravaszságával tett lépéseket; aki kitűzte magának a célt, hogy üldözött emberek tucatjainak életét mentse meg a katonai diktatúrában. Olyan embert látunk magunk előtt, aki saját életét és jó hírét kockáztatva cselekedett.
Pontos számadatok nincsenek arról, hogy Bergoglio atya hány személyt mentett meg, mert sohasem akart erről beszélni. Az olasz újságíró közel húsz személy tanúságtételét gyűjtötte össze különböző időszakokból, akik nem ismerik egymást, de más-más periódusokban megismerték Bergoglio atyát. Mindegyikük tanúsítja, hogy legalább húsz ember megmentéséről tud. Óvatosságból tehát azt mondhatjuk, hogy több mint száz embert mentett meg közvetlenül abban az időszakban Bergoglio atya. Ehhez hozzáadódnak azok, akiket „közvetetten” mentett meg, elérve, hogy elkerüljék ezek a fiatalok a letartóztatást és a kínzásokat, amelyek során esetleg más fiatalok nevét kiadhatták volna a diktatúra képviselőinek.
Bergoglio atya megszervezett egy rejtett hálózatot a személyek megmentésére. Valószínűleg soha senki nem fogja ezt így elismerni, elsősorban ő maga nem – hangsúlyozta az újságíró. Befolyása, barátságai és ismeretségei által kis szívességeket kért emberektől. Volt, aki a külföldre távozáshoz szükséges dokumentumokat szerzett vagy híreket hozott a letartóztatásokról, személyek üldözéséről. Bergoglio atya diákokat, felnőtteket bújtatott a Collegio Maximo di San Miguel intézetben Buenos Aires-ben úgy, hogy saját jezsuita rendtársai sem tudtak róla. Azt mondta róluk, hogy hivatástisztázó fiatalok vagy lelkigyakorlatot végző szeminaristák ezek a személyek. Az intézetben bújtatásuk idején Bergoglio atya valójában egy terv kidolgozását tanulmányozta, hogy lehetővé tegye számukra a menekülést. Sokan elmesélték a könyv szerzőjének, hogy milyen módon tudtak illegálisan eljutni Brazíliába, ahol szintén a jezsuitákból álló hálózat segítette Európába jutásukat.
Két elrabolt jezsuita kiszabadításáért is elkötelezte magát Bergoglio atya. A kutatásból, amely közvetlen tanúságtételekre és bírósági aktákra alapul, világosan ez derül ki. Saját személyét kockára téve tett lépéseket. A könyvben a szerző rekonsturál egy személyes találkozást Bergoglio atya és Massera admirális között, aki a tengerészet vezetője és egy szörnyű ember volt. Abban az időszakban Bergoglio atya azért találkozott vele, hogy elérje két papja kiszabadítását. A magyar Jálics atya maga is nyomozást végzett, mert először azt gyanította, hogy Bergoglio atya is érintett volt benne, de aztán arra az eredményre jutott, hogy nem, sőt életét és jó hírét kockáztatta, hogy megmentse. Annál is inkább, mert a jezsuita rend az egyetlen, amelynek nem voltak halálos áldozatai az argentin diktatúra idején.
Bergoglio atya munkája során hívőket és nem hívőket, fiatalok és idősebbeket egyaránt megmentett. Gonzalo Mosca, aki ma egy neves uruguayi szakszervezeti képviselő, elmesélte Sergio e Ana Gobelin történetét. A házaspárt Bergoglio atya eskette. Később Sergio a diktatúra célpontjába került, letartóztatták, három hétig kínozták. Bergoglio atyának sikerült elérni szabadlábra bocsátását és titokban elhelyezte egy Buenos Aires-i kórházban, majd segített, hogy Olaszországba meneküljenek, ahol a mai napig élnek. Történetük nagyon sajátos, mert bemutatja a II. Vatikáni Zsinat új szelét, amely arra ösztönözte a jómódú családok fiataljait, hogy Buenos Aires szegényei között éljenek. Elmesélték, hogy Bergoglio atya rendtársai tudta nélkül rendszeresen lelkigyakorlatokat tartott a szegényeknek egy döngölt földből és lemezekből épült barakkban – tájékoztatta a Vatikáni Rádiót Nello Scavo olasz újságíró, az októberben megjelenő „Bergoglio listája” c. könyv szerzője.
(sv)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése