Taníts... G. Palau SJ:

A kép forrása

 Kedves fiam, nem azért állítottalak magasra, hogy elfeledkezzél arról, mit köszönhetsz alantabb álló testvéreidnek.
    Tehetségeid, jó tulajdonságaid, vagyonod az én bőkezűségemet bizonyítják.
    Az egyéni javaknak is a közjót kell szolgálni.
    A kezeknek segíteni kell a lábakat; a lábaknak segíteni kell a kezeket.
    Nincs oly kis teremtmény, amely nem tehetne valami szolgálatot.
    Mikor én oly bőkezű voltam és vagyok veled szemben: te fösvény akarsz lenni irántam?
    Az örök dicsőség olyan nagy dolog, hogy méltányos azt a földön drágán megfizetni.
    Szívem különös kegyelmekben részesíti azokat, kik feláldozzák magukat másokért.
    Ha javaidat biztosítani kívánod, fordítsd azokat a szerencsétlenek fölsegítésére.
    És ne véld, hogy itt csak az anyagi segítségre gondolok; nem, hanem minden segítségre: a lelkire és a természetfölöttire is.
    Tanítsd a pazarlókat takarékosságra.
    Tanítsd a vigyázatlanokat óvatosságra.
    Tanítsd a rendetleneket fegyelemre.
    Tanítsd azokat, kik testükkel visszaélnek, a lelki egészségre.
    Tanítsd a könnyelműeket megfontolásra.
    Tanítsd a szenvedélyeseket a szív megfékezésére.
    Tanítsd azokat, kik csak tanulni akarnak, a maguk megjavítására.
    Tanítsd azokat, kik nem tudnak élni, a meghalásra.

Forrás: Krisztus útján, 1922