Napi gondolatok: Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!

Február 21. Damiáni Szent Péter püspök és egyháztanító megemlékezésül

Damiani Szt. Péter

Ravennában született 1007-ben. Tanulmányai befejeztével tanítani kezdett, de hamarosan abbahagyta, és belépett a Fonté Avellana-i remeteségbe, ahol elöljáróvá választották. Szigorú szerzetesi életet honosított meg, ezt a tevékenységét Itália más vidékein is folytatta. A viharos időkben a pápákat segítette működésével, írásaival, és mint pápai követ, sokat tett az Egyház megújulásáért. IX. István pápa bíborossá és Ostia püspökévé tette. 1072. február 22-én halt meg, és azonnal szentként kezdték tisztelni.

Damiáni Szent Péter püspök leveleiből

Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!

Arra kértél, kedves testvér, hogy vigasztaló levelet írjak neked, és intelmemmel próbáljam megédesíteni lelked keservét, amit annyi sok csapás miatt kell most elviselned.

De ha okosan gondolkodol, akkor ez a vigasztalás már készen is van számodra. Hiszen azok az isteni igék, amelyek örökséged eléréséről biztosítanak téged, az örökbe fogadott fiút, kétségtelenül megmutatják neked a vigasztalás útját is. Mert van-e világosabb kijelentés például ennél: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra? (Vö. Sir 2, 1-2).

Ahol ugyanis megvan az istenfélelem és igazi vallásosság, ott bármilyen súlyos megpróbáltatás jöjjön is, az nem a szolga megkínzásának tűnik, hanem sokkal inkább az Atya fegyelmező eszközének.

Ezért, amikor a türelmes Jób sok szenvedése között így kiált fel: Bárcsak az Isten, aki elkezdte, összezúzna; s felemelné kezét, és végezne már velem; utána rögtön hozzáfűzi ezt is: Ez az én vigasztalásom, hogy kínnal sújt, és nem kímél (vö. Jób 6, 10).

Isten választottai számára ugyanis nagy vigasztalás maga az Istentől jövő csapás. Mert amikor e rövid ideig tartó ostorozást szenvedik, már ugyanakkor a dicsőséges égi boldogság elérésének a biztos reménye bátorítja lépteiket.

Az aranyműves kalapácsa azért sújt le az aranyra, hogy minden salakot kiverjen belőle; a reszelő is azért csiszolja az ércet, hogy annak erezete annál ragyogóbban előtűnjék. A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a megpróbáltatások kísértése (vö. Sir 27, 5). Ezért beszél így Szent Jakab: Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket (Jak 1, 2).

Valóban, jogos örömmel örvendezhetnek azok, akik vétkeikért ideig tartó szenvedést kapnak itt a földön, mert jó cselekedeteikért örök jutalmat kapnak a mennyben.

Ezért tehát, kedves jó testvérem, bár csapások sújtanak, és a mennyből jövő fenyíték tisztogat, a kétségbeesés össze ne törje lelkedet; ajkad ne nyíljék zúgolódó panaszra; el ne nyeljen a kínzó szomorúság: a kislelkűség türelmetlenné ne tegyen, hanem igyekezzél mindig derűs arccal járni, jókedvedet megőrizni szívedben, hogy ajkadon ujjongó hálaadás fakadjon.

Bizony, magasztalnunk kell Isten ama csodálatos intézkedését, amellyel övéit azért sújtja ideig-óráig, hogy ezáltal megkímélje őket az örökké tartó kíntól; azért szorongat bennünket, hogy felemeljen; azért üt-vág, hogy gyógyítson; azért sújt le, hogy felmagasztaljon.

A Szentírás ilyen és ehhez hasonló tanúságtételei erősítsék türelmedet, kedvesem! Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!

Készítsen fel erre az örömre a remény, és gyújtsa fel benned a szeretet a buzgóságot. Az ilyen boldogan megmámorosodott lélek könnyen felejti, amit külsőleg el kell szenvednie, és azzal táplálkozik, és arra törekszik, amit lelke belsejében szemlél.

Forrás