(Az mp3 kattintva meg is lehet hallgatni az anyagot) Február 23-án, szombaton reggel befejeződött a Vatikánban a nagyböjti
lelkigyakorlat, amelyet Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai
Tanácsának elnöke tartott a Szentatya és a Római Kúria tagjai számára. A
bíboros utolsó elmélkedését követően XVI. Benedek a következő szavakkal
fejezte ki köszönetét:
„Köszönetet mondok ezért az imádkozó
közösségért, amely ezen a héten elkísért engem Isten Szavát hallgatva”.
Köszönettel fordult Ravasi bíboroshoz azokért a szép „kirándulásokért”,
amelyeket a hit, a zsoltárok világában tettek. Mindenkit elbűvölt a hit
világának gazdagsága, mélysége, szépsége és hálásak vagyunk, hogy Isten
Szavai ismét új módon, új erővel szóltak hozzánk – mondta XVI. Benedek
pápa.
Az elmélkedés témája a hit, az ima művészete volt.
„Eszembe jutott – folytatta beszédében a pápa –, hogy a középkori
teológusok a „Logos” szót nem csak a „Verbum” – ige kifejezéssel
fordították le, hanem az „ars” – művészet szóval is. A „verbum” és az
„ars” tehát egymással felcserélhető szavak. A középkori teológusok
számára csak ez a két szó együttesen fejezi ki a „Logos” teljes
értelmét. A „Logos” nem pusztán egy matematikai fogalom, hanem van
szíve: egyben szeretetet is jelent. Az igazság szép; az igazság és
szépség összetartoznak: a szépség az igazság pecsétje.
Ravasi
bíboros a Zsoltárokból és napjaink tapasztalatából kiindulva azt is
erőteljesen hangsúlyozta, hogy a „nagyon szépnek”, amelyet a Teremtő a
hatodik napra vonatkoztatott, világunkban szüntelenül ellentmond a
rossz, a szenvedés, a korrupció. Olyan, mintha a gonosz állandóan be
akarná szennyezni a teremtést, hogy ellentmondjon Istennek és
felismerhetetlenné tegye igazságát és szépségét. A rossz által ilyen
mélyen áthatott világban a „Logos”, az örök Szépség és az „Ars”, az örök
Művészet úgy jelenik meg, mint „caput cruentatum”, véráztatott fej. A
megtestesült Logos, a Fiú, töviskoronát visel fején.
Azonban
éppen Isten Fia szenvedő alakjában kezdjük megpillantani Teremtőnk és
Megváltónk legmélyebbre ható szépségét. A sötét éjszaka csöndjében mégis
meghalljuk Isten Szavát. Hinni nem más, mint a világ sötétségében
megérinteni Isten kezét, ebben a csöndben meghallgatni Szavát és látni
Szeretetét.
Tegyünk újabb „kirándulásokat” a hitnek ebben a
titokzatos világában, hogy egyre jobban tudjuk dicsőíteni Istent,
imádkozni hozzá, Szavát hirdetni, tanúskodni az igazságról, ami szép, és
ami szeretet.
Beszéde végén XVI. Benedek mindenkinek köszönetet
mondott nem csak az elmúlt hétért, hanem azért, hogy pápasága nyolc
évében nagy szakértelemmel, szeretettel és hűséggel vele együtt
hordozták péteri szolgálata terhét. Háláját megőrzi továbbra is annak
ellenére, hogy most véget ér a „külső”, „látható” szeretetközösség.
Megmarad azonban a spirituális közelség, az imában való mély
szeretetközösség. Ennek a bizonyosságnak a tudatában haladjunk tovább,
legyünk biztosak Isten győzelmében, a szépség és a szeretet igazságában –
fejezte be pápasága utolsó nagyböjti lelkigyakorlatát XVI. Benedek.
(vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése