Napi gondolatok: Isten bennünket is játékba hív, egy olyan élet-játékba, amelynek tétje örök boldogságunk (Lk 7, 31 – 35)

Arad utcáján furulyázó kaplonyiak

Az evangéliumi hasonlat a gyermekkor játékainak világát idézi: a gyermekek két táborra oszlanak, hogy egymást szólítva és egymásnak válaszolva dramatizálják az élet valamelyik jelenetét. Minthogy a gyermek fantáziája csapongó, az ilyen játékok általában rövid életűek: a partneri kapcsolat megszakad, mert valamelyik tábor tagjai előbb-utóbb megunják a játékot, és új szórakozást keresnek.

Jézus a játékot szeszélyesen megszakító gyermekek csoportjához hasonlítja a zsidókat, akik nem akarnak partneri kapcsolatban maradni Isten küldötteivel. Keresztelő János és Jézus két különböző módon kereste velük a kapcsolatot. Ők azonban a szigorú életű Jánost éppúgy elutasították, mint a bűnösöket barátjává fogadó Jézust. S mindezt ésszerű indok nélkül tették, miként a játékot elrontó gyermekek. - Jézus elítéli ezt a magatartást, jóllehet rámutat, hogy Isten művének beteljesülését még az emberi szeszély sem tudja megakadályozni.

Igen az emberi elme bámulatos teljesítményekre képes, ha arról van szó, hogy kifogást keressen és megokolja, miért nem tesz meg valamit, ami a hitből fakadó kötelessége lenne. Mindig sikerül belekapaszkodnia egy apró ténybe, jelentéktelen mozzanatba, amellyel igazolni tudja – legalább önmaga előtt –, hogy helyesen cselekszik, amikor nem akar figyelni a szíve mélyén jelentkező isteni hívásra. Valójában a belső fegyelem hiányáról van itt szó: arról a magatartásról, amely fennakad a külsődleges elemeken, hogy ne kelljen erőfeszítést tennie és mélyebbre ásnia, komolyan vennie Isten szavát, elvárását.

Életünk az akarás és a nem akarás szeszélyei között hullámzik, hiányzik belőlünk a következetesség hitünk és tetteink között. Pedig csak az egész életet átölelő és elkötelező teljes odaadás teszi lehetővé az Istennel való eleven és baráti kapcsolatokat. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat…” (Jn 14,23).

A mai napon gondoljunk arra, hogy Isten bennünket is játékba hív, egy olyan élet-játékba, amelynek tétje örök boldogságunk. Partneri kapcsolatra szólít bennünket, mert ajándékát csak úgy nyerhetjük el, ha együttműködünk vele. Mi ne tartozzunk azok közé, akik sem a Keresztelőre, sem a Messiásra nem hallgatnak! Figyeljünk tehát szavára, s az evangéliumnak megfelelő élettel válaszoljunk hívására, hogy isteni műve teljessé válhasson bennünk.