Isten szolgáinak szolgája

Szeptember 3. Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító emléknapja

A 6. században a római népet szinte megszakítás nélkül járványok, éhínség és nyomor sújtották. A népvándorlás különféle hódítói irgalmatlanul pusztították az ókori emlékeket. Az emberekben általános elkeseredettség uralkodott, és boldognak mondták a holtakat, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak e földi élet bajaitól.

A történelemben újonnan feltűnő népek kíméletlen nyers erővel keresték a helyüket ott, ahol a régebbi népek gyengébb ellenállást tanúsítottak. Így a félig pogány, félig ariánus longobárdok Pannónia felől 568-ban betörtek Itáliába. Alboin királyuk vezetésével meghódították Ravenna körzetét, ahol a császári helytartónak, az exarchának csak kevés katonája volt. Hatalmukba kerítették a római hercegséget és Rómától délre is néhány területet, amelyek eredetileg bizánci fennhatóság alá tartoztak.

Ennek a nyomorúsággal teljes évszázadnak az utolsó évtizedében került Péter székébe az az ember, akit joggal neveznek így: ,,Az utolsó római és az első középkori pápa''; az Egyházban pedig a ,,Nagy'' megtisztelő jelző ékesíti. Az ő személyében ragyogott fel még egyszer és utoljára a római szellem, amely antik mivoltában hanyatlóban volt, de éppen a pápa személyében egészen új formában jelent meg.

Nagy Szent Gergely pápa

Rómában előkelő családban született 540 körül. A közszolgálatra készült, tehetséges fiatalember gyorsan haladt a ranglétrán. Rövidesen Róma város prefektusa lett, és ez lehetőséget biztosított számára, hogy megismerje a Város és Itália életét, gondjait. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, amelyeket később, pápasága idején eredményesen tudott felhasználni. Magányra vágyott, lemondott megbízatásáról, miután megismerkedett Szent Benedek tanításával.

A Monte Coelion levő palotáját kolostorrá alakította (itt áll a róla elnevezett templom és kolostor). Csendes, szemlélődő életét pápai parancs szakította meg: Róma egyik kerületének diakónusa lett. Nem sokkal ezután a pápa követnek küldte Konstantinápolyba. A császári udvarban is szerzetes maradt. Itt megismerte a diplomáciai életet is, amely ismeretek sokban segítették főpapi működését.

Visszatért Rómába, az általa alapított kolostorba, ahol a pápa sokszor felkereste őt és tanácsát kérte. A súlyos természeti katasztrófával sújtott város, amelynek a pápa is áldozatul esett, őt választották 590. szept. 3-án Szent Péter utódának (ekkor van liturgikus ünneplése).

Népének jó pásztora, a szegények segítője és a hit terjesztője volt. A római és az itáliai nép védelmezője, nem szerette a kiemelkedő címek használatát. Tőle származik a pápák ezen címe: Isten szolgáinak szolgája.

Kiváló szervező, tanító, és a hagyomány szerint a róla elnevezett „Cantus Gregorianus” jelzi, hogy a liturgiában is sokat alkotott. Az ő nevét viseli az egyik legrégibb, 8. századból fennmaradt Szakramentárium, liturgikus könyv. Számos írása, levelezése és beszéde maradt fenn. 604. márc. 12-én halt meg. 

+++

A nagy szerzetespápa életéről számos legenda szól. Az egyik: Amikor Gergely még szerzetes volt és a kolostor íróműhelyében dolgozott, egy hajótörött képében angyal zörgetett az ajtón, s segítséget kért. Gergely adott neki egy ezüstöt. Nem sokkal később a hajótörött ismét visszajött további segítségért. Megint kapott egy ezüstöt. Mikor harmadszor tért vissza, Gergely egy árva tallért nem talált az egész kolostorban. Ezért fogta azt az ezüst tálat, amelyben az édesanyja főzeléket szokott neki küldeni, odaajándékozta a koldusnak, aki vidáman ment el.

Később, amikor Gergely már pápa volt, gyakran meghívott az asztalához szegényeket. Az egyik nagycsütörtökön meghagyta a kancellárjának, hogy gyűjtsön össze tizenkét szegényt. Mikor asztalhoz ültek, Gergely meglepődve látta, hogy a vendégek tizenhárman vannak. Számon kérte a kancellártól a pontatlanságot, de az azzal szabadkozott, hogy ő csak tizenkét vendéget hozott, számoljon csak utána a pápa. És valóban, a tizenharmadik vendéget más nem látta, csak Gergely. Maga mellé vette tehát ezt a titokzatos vendéget az asztalnál, és érdeklődött a neve után. Akkor az idegen így válaszolt neki: Tudd meg, hogy én vagyok az a hajótörött, akinek, annak idején az ezüsttálat ajándékoztad. És azt is tudd meg, hogy az Úr azon a napon választott ki téged arra, hogy az Egyház feje légy. Gergely csodálkozva kérdezte, honnan tudja mindezt. Az erre így válaszolt: Én angyal vagyok, és az Úr azért küldött hozzád, hogy őrizzelek. Amit csak kérsz az Úrtól, általam kapod meg tőle.