„Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránti
tiszteletből!” (Ef 5,21)
Vajon szeretetnek nevezhetjük-e azt, amikor mindig nekünk
kell igazunk legyen, amikor elvárjuk, hogy a másik alkalmazkodjon hozzánk,
miközben mi alig vagyunk készek változni?
Szent Pál apostol ma a házastársak kapcsolatáról beszél, de
szavai minden emberi kapcsolatunkat megvilágítják.
A keresztény szeretet alapja nem a hatalom, nem az
uralkodás, hanem a kölcsönös önátadás.
Az apostol különösen megrendítő mércét állít elénk:
„Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az Egyházat,
és feláldozta magát érte.”
Íme, a szeretet igazi mértéke: Krisztus keresztje.
Jézus nem azért szeret bennünket, mert tökéletesek vagyunk.
Nem feltételekhez köti szeretetét, hanem önmagát adja értünk. Nem leigázni
akar, hanem felemelni. Nem birtokolni, hanem szabaddá tenni.
Milyen más lenne családjaink, közösségeink, barátságaink
élete, ha kevesebbet követelnénk, és többet ajándékoznánk önmagunkból!
Ferences lelkülettel élni éppen ezt jelenti: nem a másik
fölé emelkedni, hanem mellé állni; nem mindenáron érvényesülni, hanem a
szeretetben szolgálni.
Ma talán nem nagy áldozatot kér tőlünk az Úr. Csak egy
türelmesebb választ, egy figyelmes meghallgatást, egy őszinte bocsánatkérést,
vagy azt, hogy valakinek ne a hibáját, hanem az emberi méltóságát lássuk meg.
Mert az igazi szeretet nem azt kérdezi: „Mit kapok tőled?”,
hanem azt: „Miben lehetek ma ajándék számodra?”
A mai nap kérdése: Van-e valaki az életemben, akitől túl
sokat várok, miközben túl keveset adok önmagamból?
Reggeli ima
Uram Jézus Krisztus! Taníts úgy szeretni, ahogyan Te
szeretsz: türelemmel, alázattal, önzetlenül. Szabadíts meg az önzéstől, a
birtoklás vágyától és attól, hogy mindig nekem kelljen igazam legyen. Add, hogy
ma ne terhe, hanem ajándéka legyek azoknak, akikkel találkozom. Ámen.
Útravaló a mai napra:
A szeretet ott kezd igazán szeretetté válni, ahol már nem
önmagamat keresem, hanem a másik javát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése