Szentírás: Ef4,32–5,8
„Egykor ti is
sötétségben éltetek, de most már eljutottatok a világosságra az Úrban. Úgy
éljetek, mint a világosság fiai!” (Ef 5,8)
Kedves Testvéreim, itt a
Barátok templomában, és mindnyájan, akik a Mária Rádión vagy az interneten
keresztül lélekben velünk imádkoztok!
Új hét kezdődik. Van, aki
kipihenten, reményekkel telve indul neki, más már most fáradt, gondokkal
terhelt. Valaki munkába siet, más iskolába készül, valaki betegágyán
fekszik, és talán éppen ez a szentmise jelenti számára a nap legfontosabb
találkozását Istennel.
Különböző élethelyzetekben
vagyunk, de egy valamiben közösek: mindannyiunknak szüksége van
világosságra. Nemcsak arra, amely megvilágítja az utat előttünk, hanem
arra is, amely segít eligazodni önmagunkban.
Pál apostol ma különös
dolgot mond: „Egykor ti is sötétségben éltetek, de most már
eljutottatok a világosságra az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai!”
Vagyis egykor még a bűn és
a tévelygés sötétségében éltetek, de a keresztségben Krisztus által
eljutottatok Isten világosságára. Ezért most már úgy éljetek, hogy
gondolataitok, szavaitok és tetteitek is tükrözzék Krisztus
világosságát!
De vajon meglátszik ez
rajtunk?
Amikor türelmetlenül
válaszolunk valakinek, amikor napokig őrzünk egy sérelmet, amikor könnyebben
beszélünk mások hibáiról, mint a jótetteikről, vajon milyen világosságot
sugárzunk?
Pál apostol egészen
gyakorlati útmutatást ad: legyünk egymáshoz jóságosak, irgalmasak,
bocsássunk meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nekünk Krisztusban.
A világosság tehát nem
csupán az, amit hiszünk, hanem az is, ahogyan egymással bánunk.
Jézus ezt nemcsak
tanította, hanem élte is. Lehajolt a bűnösökhöz, felemelte az
elesetteket, és a kereszten még azokért is imádkozott, akik megfeszítették.
Assisi Szent Ferenc
megértett valamit ebből a titokból. Nem azzal akarta megváltoztatni a világot,
hogy szüntelenül mások hibáit sorolta. Hanem azzal, hogy maga kezdett
másként élni. A megvetettben testvért látott, a szegényben Krisztust
ismerte fel, a gyűlölet helyére szeretetet akart vinni.
Ez a ferences lelkület ma
is időszerű: ne csak azt kérdezzük, miért olyan sötét körülöttünk a
világ, hanem azt is, hogy mi mennyi világosságot viszünk bele!
És most váltsuk aprópénzre
Isten üzenetét!
Amikor ma szentmise kilépünk
a templomból, próbáljunk meg türelmesebben válaszolni annak, akivel
nehéz kijönnünk. Tegyünk egy lépést valaki felé, akitől eltávolodtunk. Mondjunk
egy jó szót ott, ahol megszoktuk a panaszkodást. És ha ma valaki megbánt
bennünket, ne engedjük, hogy a sértettség mondja ki az utolsó szót.
Nem kell mindent egyszerre
megváltoztatnunk. De egyetlen szeretetből fakadó döntés már világosságot
gyújthat valakinek az életében.
Ehhez az erőt nem pusztán
önmagunkból merítjük. Krisztus Igéje megvilágosít, az Eucharisztiában
önmagával táplál, a szentek példája pedig bátorít, hogy a szeretet útja
járható.
Akik ma nem tudtok
fizikailag közöttünk lenni, tudjátok: Krisztus világossága hozzátok is
elér. Az imádság, a türelemmel viselt szenvedés, egy szeretettel
kimondott szó a betegágy mellett is áldássá válhat.
Kedves Testvéreim!
Ma reggel Krisztus nem azt
kéri tőlünk, hogy egyedül világítsuk be az egész világot. Csak azt, hogy
ott, ahová ma állított bennünket, ne rejtsük el az Ő világosságát.
Vigyük hát magunkkal erre
a hétre a kérdést: Kinek az életében lehetek ma egy kicsiny fénysugár?
Mert ahol Krisztus
szeretete rajtunk keresztül eljut valakihez, ott már oszlani kezd a sötétség. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése