„A te szavadra kivetem a hálót.” (Lk 5,5)
Reggel még Péter bárkájában álltunk. Hallottuk Jézus szavát:
„Evezz a mélyre!” És talán mi is kimondtuk: Uram, a Te szavadra újra
megpróbálom.
Most este van.
Ideje lassan partra húzni a bárkát és letenni a hálót.
1. Nézz bele a mai hálódba!
Mi került bele ezen a napon?
Talán volt egy jó találkozás, egy mosoly, egy elvégzett
munka, egy váratlan öröm. Talán sikerült türelmesebbnek lenned, megbocsátanod,
imádkoznod, vagy egyszerűen becsülettel végigcsinálnod azt, amit rád bízott az
élet.
Adj hálát érte!
Ne vedd természetesnek a jót. Ismerd fel benne Isten csendes
ajándékát.
2. Ne félj az üres helyektől sem!
Biztosan maradt valami, ami nem sikerült. Egy szó, amit jobb
lett volna nem kimondani. Egy mulasztás. Egy elhatározás, amely reggel még
erősnek tűnt, estére mégis elbukott.
Ne takargasd Jézus előtt.
Péter hálója is volt üres.
Krisztus mégsem hagyta el a bárkáját.
Az este nem arra való, hogy ítéletet mondjunk magunk fölött,
hanem hogy őszintén Isten elé álljunk: Uram, ez voltam ma. Ez sikerült. Ebben
elbuktam. Ezt köszönöm. Ezért bocsáss meg.
3. Most már tedd le a hálót!
Van, amit ma már nem tudsz megoldani.
Ne vidd magaddal az ágyba az egész világot.
Amit megtettél, add oda Istennek. Amit elmulasztottál, bízd
irgalmára. Amitől félsz, helyezd kezébe. Amit pedig holnap kell folytatnod, hagyd
holnapra.
Reggel újra kivetjük a hálót.
Most azonban pihenj meg Annak közelében, aki egész nap ott
volt a bárkádban.
Esti ima:
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése