„A te szavadra kivetem a hálót.”
Vannak reggelek, amikor az ember nem új tervekkel ébred,
hanem a tegnapi fáradtsággal. Megpróbáltam. Imádkoztam. Beszéltem vele.
Reménykedtem. Újrakezdtem. És mégsem történt semmi.
Péter is ilyen reggelt él át. Egész éjszaka dolgozott, mégis
üres a hálója.
És éppen ekkor érkezik Jézus.
1. Jézusnak az üres bárkád is kell
Jézus nem keresi meg a tó legsikeresebb halászát. Beszáll
Péter üres bárkájába. Milyen vigasztaló ez! Istennek nemcsak az eredményeink
kellenek. Be akar lépni kudarcainkba, elfáradásainkba, rendezetlen
történeteinkbe is.
2. Van egy pont, ahol a tapasztalatnak meg kell hajolnia
a bizalom előtt
Péter pontosan tudja, hogy nincs értelme újra próbálkozni.
Mégis megszületik benne a hit egyik legszebb mondata:
„A te szavadra…”
Nem értem, Uram. Nem látom előre. Talán kedvem sincs hozzá. De
ha Te mondod, megteszem.
3. Isten az üres hálóból is hivatást tud formálni
A történet végén már nem a halakról van szó. Jézus Pétert
hívja: „Ne félj!”
Talán ezért kerül ma mellénk Nagy Szent Gergely pápa is. Az
igazi keresztény szolgálat nem önmagunk körül forog. Krisztus bárkájában
vagyunk, és másokért is ki kell vetnünk a hálót.
Ha tehát ma valahol már feladnád, ne feltétlenül az legyen
az első kérdésed: van-e még erőm?
Kérdezd inkább:
Uram, Te mit kérsz tőlem?
És ha meghallod a szavát, legyen benned annyi bizalom, hogy
kimondhasd:
„A Te szavadra újra kivetem a hálót.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése