Ige: Ez 33,7–9; Róm 13,8–10; Mt 18,15–20
„Ne tartozzatok senkinek
semmivel, csak kölcsönös szeretettel!”
(Róm 13,8)
„Mivel tartozom?” – kérdezzük, amikor valaki segített, időt szánt ránk,
vagy mellettünk állt egy nehéz pillanatban. A válasz gyakran ennyi: „Semmivel.”
Szent Pál ma mintha
kijavítaná ezt: mégis tartozol. Szeretettel. Ez az egyetlen adósság,
amelyet soha nem tudunk teljesen kiegyenlíteni.
De a szeretet nem pusztán
kedvesség. A szeretet felelősség is.
Ezekiel őrállóról beszél. Az
őrálló nem azért áll a falon, hogy felülről ítélkezzen, hanem hogy észrevegye a
veszélyt és szóljon.
Mert más dolog elítélni
valakit, és más szeretetből figyelmeztetni.
Jézus ezért mondja: ha
testvéreddel bajod van, menj oda hozzá négyszemközt. Ne beszélj előbb
róla másoknak. Ne gyűjts magad köré szövetségeseket. Menj hozzá! Mert a cél nem
a másik legyőzése, hanem: „megnyerted testvéredet.”
Milyen mások lennének
családjaink, barátságaink és közösségeink, ha kevesebbet beszélnénk egymásról,
és többet egymással!
Ez hitünk dolgaiban is igaz.
Rengeteg vallási üzenet, prófécia és félelmet keltő tartalom vesz körül
bennünket. Nekünk azonban van iránytűnk: Krisztus, az evangélium és az
Egyház.
Jézus ma nem azt mondja:
mindenki döntse el magának, mi az igazság. Hanem ezt: „Mondd meg az
Egyháznak.”
Ezért semmilyen állítólagos
magánkinyilatkoztatás nem lehet számunkra az evangélium fölött. Nem
Krisztust mérjük az üzenetekhez, hanem minden üzenetet Krisztushoz mérünk.
És ha valaki eltévedt? Ne
ellenséget lássunk benne!
Testvért.
Olyan testvért, akit nem
legyőzni, hanem megnyerni akarunk.
Ma az Eucharisztia asztalánál
Krisztus ismét egybegyűjt bennünket. Itt nem az a kérdés, kinek volt igaza,
hanem hogy engedtük-e Krisztusnak, hogy újra testvérekké tegyen bennünket.
És amikor kilépünk a
templomból, vigyük magunkkal a kérdést:
Mivel tartozom?
Szeretettel.
Mert a szeretet az
egyetlen adósság, amelyből minél többet törlesztünk, annál gazdagabbak leszünk.
Szilveszter Barát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése