Evangélium: Mt 19,16–22
„Mit kell még tennem?” (Mt 19,20)
Új hét kezdődik. Tegnap még azt láttuk a kánaáni pogány
asszony személében, milyen kitartóan tud kapaszkodni az ember Krisztusba,
amikor valóban hiszi, hogy nála van az élet. Ma pedig egy olyan ember lép Jézus
elé, akinek látszólag rendben van az élete. Keresi a jót, megtartja a
parancsokat, komolyan veszi Istent. Mégis ott motoszkál benne a kérdés: „Mit
kell még tennem?”
Talán éppen ez a mai reggel egyik legőszintébb kérdése.
Mert lehet tele a napunk feladattal, munkával, szolgálattal,
családi teendőkkel, utazással vagy pihenéssel, és közben mégis érezhetjük:
valami nincs egészen a helyén. Nem feltétlenül azért, mert rosszul élünk.
Lehet, hogy egyszerűen Krisztus mélyebbre, elkötelezettebb életre hív.
A gazdag ifjú tragédiája nem a gazdagsága. Hanem az, hogy
amikor Jézus megmutatja, mihez kötődik túlságosan a szíve, nem tudja elengedni.
Szomorúan távozik. Pedig Jézus nem elvenni akar tőle, hanem szabaddá tenni
arra, hogy követhesse: „Jöjj, kövess engem!”
Ez a meghívás ma nekünk is szól.
Talán nem a vagyonunkat kell elhagynunk. Lehet, hogy egy
sértettséget, egy görcsös ragaszkodást, egy félelmet, egy rossz szokást, bűnös
ragaszkodást, a saját igazunkhoz való makacs kötődést vagy éppen azt az
elképzelést, hogy mindent nekünk kell kézben tartanunk.
Érdemes hát ma reggel megkérdezni Krisztustól: Uram, mi
az, ami engem még visszatart attól, hogy szabadabban kövesselek?
Ne féljünk a válaszától. Amit Krisztus kér, azt nem azért
kéri, hogy szegényebbek legyünk, hanem hogy szabadabbak. Mert végül nem
az a döntő, mennyi mindent tartunk a kezünkben, hanem hogy van-e még szabad
kezünk megfogni az övét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése