2026. augusztus 22.
Evangélium: Mt 23,1–12
„Aki magát felmagasztalja, azt
megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” (Mt 23,12)
Az elmúlt napokban Jézus
arra tanított bennünket, hogy a szeretet legyen életünk iránytűje. Ma mintha
egy lépéssel tovább vezetne: megmutatja, milyen szívben tud igazán otthonra
találni a szeretet. Az alázatos szívben.
Nem véletlen, hogy ezen a
napon Máriát királynőként ünnepeljük. Az ő királysága egészen más, mint
amit a világhatalomnak nevez. Mária nem önmagát emelte magasra, hanem engedte,
hogy Isten cselekedjék benne. Nem uralkodni akart, hanem szolgálni; nem
önmagára mutatott, hanem Krisztusra. Éppen ezért emelte fel őt az Úr.
Jézus ma attól a
vallásosságtól óv bennünket, amely szép szavakat mond, de nem válik
életté. „Aki magát megalázza, azt felmagasztalják.” Ez nem
önmagunk lebecsülését jelenti. Az alázat annak szabadsága, hogy nem kell
többnek mutatnom magamat annál, aki vagyok. Isten előtt lehetek egyszerűen
önmagam.
Talán ma dolgoznunk kell,
talán még vakációzunk, családunkkal vagyunk, beteget gondozunk, utazunk vagy
csendesen hordozunk valamilyen terhet. Bármi vár is ránk, minden
helyzetben adódik lehetőség arra, hogy ne magunkat helyezzük középre:
meghallgassunk valakit, türelmesebbek legyünk, elvégezzünk egy észrevétlen
szolgálatot, vagy egyszerűen ne akarjunk mindig önmagunknak igazat.
Mária királynő ma erre tanít: Isten
országában az válik naggyá, aki szeretetből képes kicsivé lenni.
Reggeli ima: Urunk
Jézus Krisztus, adj ma alázatos és szolgáló szívet, hogy ne önmagamat keressem,
hanem Téged minden találkozásban. Mária, alázatos Királynőnk, segíts, hogy
szeretettel, bölcsességgel és derűs lélekkel járjam végig ezt a napot. Ámen.
Mai útravaló:
Nem attól leszek nagy, hogy mások fölé emelkedem, hanem attól, hogy
szeretetből melléjük tudok állni.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése