2026. augusztus 8.
Evangélium: Mt 17,14–20
„Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag… semmi
sem lesz számotokra lehetetlen.”
Tegnap Jézus komoly kérdést intézett hozánk: mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri, de közben elveszíti önmagát? Ma mintha
tovább vezetne bennünket: ha meg akarod őrizni a lelkedet, tanulj meg bízni
Istenben.
Az evangéliumban egy édesapa kétségbeesetten viszi beteg
fiát Jézushoz. A tanítványok próbálkoztak, de tehetetlenek maradtak.
Ismerős helyzet. Mi is hányszor állunk valaki, valami vagy
éppen önmagunk előtt ezzel a kérdéssel: „Miért nem tudtuk?” Miért nem
sikerült megváltoztatnom? Miért nem tudtam segíteni? Miért nem rendeződött a
kapcsolat, miért nem lett könnyebb a teher?
Jézus válasza nem a teljesítményünkre irányítja
figyelmünket, hanem a hitünkre. A mustármag apró. Szinte jelentéktelen. Jézus
mégis azt mondja: ennyi is elég, ha valóban Istenbe kapaszkodik.
Talán ma sem kell hegyeket elmozdítanunk. Elég lehet
türelmesnek maradni valakivel. Becsülettel elvégezni a munkánkat. Időt adni a
családunknak. Vakáció közben sem megfeledkezni Istenről. Felhívni valakit, aki
magányos. Újrakezdeni egy elrontott kapcsolatot.
Vagy egyszerűen kimondani: „Uram, ezt most nem tudom
megoldani nélküled.”
A hit nem varázserő, amellyel Istent rávehetjük arra, hogy
minden kívánságunk teljesüljön. A hit annak bátorsága, hogy akkor is
Krisztus kezébe tesszük életünket, amikor még előttünk magasodik a hegy.
Induljunk így ezen a reggelen. Nem kell mindent előre
látnunk, és nem kell mindenhez elegendőnek éreznünk magunkat. Legyen bennünk
csak egy mustármagnyi bizalom – a többit bízzuk Krisztusra.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése