„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri
is, de a lelke kárt szenved?” Amikor reggel útnak indultunk, Jézus ezzel a
kérdéssel bízta ránk a napot.
Most, hogy lassan csend borul a házakra és szívünkre,
érdemes újra megállni mellette. Nem azért, hogy ítéletet mondjunk magunk
fölött, hanem hogy hálás szívvel felismerjük: Isten ma is velünk járt.
A nap során talán sok minden nem úgy alakult, ahogyan szerettük volna.
Lehet, hogy maradt elintézetlen feladat, félbemaradt beszélgetés vagy fájó félreértés.
Talán elfáradtunk a munkában, aggódtunk szeretteinkért, vagy
csendben hordoztunk egy olyan keresztet, amelyet mások észre sem vettek.
De este nem ez a legfontosabb kérdés.
Hanem az, hogy sikerült-e ma megőrizni a szívünket. Nem
lett-e keményebb, önzőbb vagy közönyösebb. Tudtunk-e legalább egyszer
szeretettel válaszolni ott, ahol könnyebb lett volna visszavágni? Tudtunk-e
megbocsátani, türelmesnek lenni, vagy egyszerűen csak hűségesen elvégezni azt,
amit ránk bízott az Úr?
Mert ezek azok a csendes győzelmek, amelyeket a világ
gyakran észre sem vesz, de amelyeket Isten örömmel lát.
A mai evangélium arra emlékeztet, hogy az élet igazi mérlege
nem a sikereinket, hanem a szeretetünket méri. Azt, hogy egy nappal közelebb
kerültünk-e Krisztushoz. Azt, hogy a lelkünk ma egy kicsit tisztább, szabadabb
és békésebb lett-e.
Ha voltak hibáid, ne vidd őket magaddal az éjszakába. Add
oda Jézusnak. Ő nem azért jött, hogy szemrehányást tegyen, hanem hogy
felemeljen. Ha pedig voltak apró győzelmeid, ne tulajdonítsd magadnak. Köszönd
meg alázattal, mert az Ő kegyelme munkálkodott benned.
Az éjszaka mindig emlékeztet arra, hogy vannak dolgok,
amelyeket el kell engednünk. Bízd rá az Úrra a kimondatlan szavakat, a
megoldatlan kérdéseket és a holnap bizonytalanságát is. Aki egész nap őrizte a
lelkedet, az éjszaka csendjében sem hagy magadra.
Esti útravaló
A legszebb eredménye ennek a napnak nem az, amit elértél,
hanem az, hogy a lelked Krisztus kezében maradt.
Esti ima
Uram Jézus, köszönöm, hogy ma is mellettem jártál, akkor is, amikor észre sem vettem jelenlétedet. Bocsásd meg mindazt, amivel eltávolodtam Tőled, és őrizd meg a lelkemet a Te szeretetedben. Add, hogy békében hajtsam álomra fejemet, és holnap új szívvel induljak Veled tovább. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése