2026. augusztus 5
Evangélium: Mt 15,21–28
„Asszony, nagy a te hited!”
Az elmúlt napok evangéliumaiban Jézus újra és újra a
szívünket állította a középpontba. Arra tanított, hogy az ember igazi
tisztasága nem kívülről, hanem belülről fakad. A mai történet pedig
mintha egy újabb lépéssel tovább vezetne ezen az úton: megmutatja, milyen az a
szív, amely még a csendben sem adja fel a reményt.
A kánaáni asszony fájdalommal érkezik Jézushoz. Nem önmagáért
könyörög, hanem a gyermekéért. Segítséget kér, de elsőre nem azt kapja, amit
vár. Jézus hallgat. A tanítványok inkább elküldenék. Mégis történik valami
különös: ez az asszony nem sértődik meg, nem fordít hátat, nem mondja azt, hogy
„akkor nincs értelme”. Közelebb lép. Bízik akkor is, amikor még nem látja a
megoldást.
Hányszor élünk át hasonlót! Imádkozunk egy beteg
szerettünkért, egy családi békéért, egy döntés előtt álló gyermekért, egy
régóta hordozott seb gyógyulásáért. És úgy tűnik, mintha Isten hallgatna.
Ilyenkor könnyű elcsüggedni. Pedig a hallgatás nem mindig távollét. Sokszor
éppen ilyenkor mélyül a hitünk, tisztul a bizalmunk, és tanuljuk meg, hogy ne
csak Isten ajándékait keressük, hanem magát az Ajándékozót.
A kánaáni asszony nem követel, hanem alázattal kitart. Ezért
hangzik el végül Jézus csodálatos mondata: „Asszony, nagy a te hited! Legyen
úgy, amint kívánod.”
Talán ma sem kapunk minden kérdésünkre azonnal választ. De
minden imádság közelebb vihet Krisztus szívéhez. És aki ott megmarad, az soha
nem imádkozik hiába.
Mai útravaló
A kitartó bizalom akkor is Isten felé vezet, amikor még
nem látjuk az út végét.
Reggeli ima
Urunk, Jézus Krisztus, taníts ma úgy bízni Benned, hogy a
csendedben se veszítsem el a reményt. Áldd meg minden találkozásomat,
döntésemet és munkámat, hogy szereteted vezessen, és a mai nap minden
pillanatában hűségesen kövesselek. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése