Szentírás: Iz 1,10–17
Vannak emberek, akik
minden reggel hűségesen eljárnak a templomba vagy olvassák a Bibliát. Ez nagy ajándék.
A mai első olvasmányban –
mint hallottuk, Isten megrendítő szavakkal fordul népéhez: nem leli
kedvét a sok áldozatban, elege van az égőáldozatokból, és nem kívánja
azokat az ajándékokat, amelyek mögött nincs őszinte szív.
Ezért teszi fel a kérdést:
vajon elég-e, ha csak jelen vagyunk nála? Izajás próféta által azt
mondja: „Tanuljatok jót cselekedni! Keressétek az igazságot!”
Isten nem a
szertartásainkat veti el, hanem azt a vallásosságot, amely nem alakítja át a
szívet. Mit ér az ima, ha utána kemény szavakkal bántjuk a
családtagunkat? Mit ér az a bűnbánat, amelyben mások lelkiismeretét
vizsgáljuk és az a szentgyónás, amelyben mások bűnéről beszélünk, s nem a sajátunkat
valljuk meg? Mit ér a szentmise, ha nem vesszük észre a segítségre
szorulót? Mit ér az áldozás, ha nem akarunk megbocsátani?
Jézus Krisztus azért jött,
hogy ne csupán vallásos emberekké, hanem új szívű emberekké tegyen bennünket. Minden
szentmise ennek a csodának a helye. Nemcsak mi jövünk el az Úrhoz, hanem
ő is közel jön hozzánk, hogy megtisztítsa a szívünket, megerősítse
szeretetünket, és elküldjön a mindennapokba.
Ma reggel, amikor majd
kilépünk a templom ajtaján, a legfontosabb kérdés nem az lesz, hogy itt
voltunk-e, hanem az, hogy Krisztust visszük-e magunkkal.
Magammal viszem-e az ő
békéjét? Türelmét? Irgalmát? Reményét?
Kérjük mai szentmisénkben
különösen a kegyelmet, hogy hitünk ne csak az ajkunkon, hanem a
cselekedeteinkben is látható legyen.
Akkor lesz a reggeli
szentmisénk valóban kedves áldozat Isten előtt, ha egész napunk
istentiszteletté válik: szeretetben, igazságban és irgalomban. Ámen.
Imádság
Urunk Jézus Krisztus! Tisztítsd meg szívemet minden
önzéstől, képmutatástól és keménységtől. Add, hogy ma ne csupán rólad
beszéljek, hanem Veled éljek, és szeretetedet sugározzam mindazok felé, akikkel
találkozom. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése