2026. július 14.
Szentírás: Iz 7,1–9
„Ha nem hisztek, nem maradtok meg.” (Iz 7,9)
Vannak reggelek, amikor úgy érezzük, mintha egyszerre túl
sok minden nehezedne ránk. Egy megoldásra váró családi helyzet, egy fontos
döntés, egy bizonytalan jövő vagy egy régóta hordozott fájdalom nyugtalanítja a
szívünket. Ilyenkor könnyen eluralkodik rajtunk a félelem, és úgy érezzük,
minden kicsúszik a kezünkből.
Izajás próféta éppen egy ilyen pillanatban szólítja meg
Ácház királyt: „Vigyázz, maradj nyugodt, ne félj!” Nem azért, mert a
veszély nem valóságos, hanem mert Isten jelenléte még a legnagyobb
bizonytalanságnál is valóságosabb.
Jézus Krisztus ma ugyanezt mondja nekünk. Nem azt ígéri,
hogy nem lesznek nehézségek, hanem azt, hogy nem maradunk egyedül bennük. A hit
nem a nehézségek tagadása, hanem annak bizonyossága, hogy az Úr velünk jár. Aki
Krisztusba kapaszkodik, annak élete sziklára épül, még akkor is, amikor a
hullámok magasra csapnak.
Talán ma neked sem minden világos. Lehet, hogy még nem
látod, hogyan rendeződnek a dolgaid. De nem is kell előre ismerned az egész
utat. Elég a következő lépést megtenni Krisztussal. Ő nemcsak az út végét
ismeri, hanem melletted halad minden egyes lépésnél.
Indulj hát úgy ezen a reggelen, hogy nem a félelmeidnek adsz
első helyet, hanem annak, aki erősebb minden félelemnél. A bizalom nem
gyengeség, hanem annak a szívnek az ereje, amely tudja: Isten hűsége ma sem
változott meg.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése