Szentirás: Mt 9,14–17
Vannak reggelek, amikor úgy érezzük, minden ugyanaz. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a küzdelmek, ugyanazok a sebek. Mintha az életünk egy régi ruhához hasonlítana, amelyet újra és újra próbálunk megfoltozni. Egy kis türelemmel, egy kis akaraterővel, egy kis reménnyel. De a szakadás egyre nagyobb lesz.
A mai evangéliumban Jézus meglepő képet használ:
„Senki sem varr új posztóból foltot régi ruhára... Új
bort sem töltenek régi tömlőkbe.”
Nem azért mondja ezt, mert a régit megveti, hanem mert
tudja: az Ő szeretete nem egyszerű javítás, hanem új élet.
Sokszor mi is ezt kérjük Istentől: „Uram, javítsd meg egy
kicsit az életemet! Segíts, hogy könnyebb legyen!” Ő azonban ennél sokkal
többet szeretne adni. Nem foltozgatni akarja a szívünket, hanem újjáteremteni.
Képzeld el a kiszáradt földet egy hosszú nyári aszály után.
Az első esőcseppek nem csupán benedvesítik a felszínt. Lassan átjárják a föld
mélyét, és ott, ahol már minden halottnak tűnt, új élet kezd sarjadni. Krisztus
kegyelme is ilyen. Nem a felszínt változtatja meg először, hanem a szív mélyét.
Ez a mai nap arra hív, hogy ne ragaszkodj görcsösen régi
sérelmeidhez, rossz szokásaidhoz vagy reménytelenségedhez. Ne mondd: „Én már
ilyen vagyok.” Krisztus soha nem mond le rólad. Ő ma is képes újat kezdeni
benned.
Lehet, hogy éppen egy megbocsátás, egy őszinte ima, egy jó
szó vagy egy bátor döntés lesz az a kis nyílás, amelyen át belép az életedbe az
új bor, az Ő Lelkének öröme.
Ne félj attól, hogy Jézus változást kér tőled! Minden, amit
elvesz, kisebb annál, mint amit helyette adni akar.
Imádság
Uram Jézus! Sokszor csak azt kérem, hogy javítsd meg az
életemet, Te azonban új szívet szeretnél ajándékozni nekem. Nyisd meg lelkemet
kegyelmed előtt! Szabadíts meg attól, ami megkeményedett bennem, és tölts el
Szentlelked új borával, hogy ezen a napon is örömmel, reménnyel és szeretettel
kövesselek. Ámen.
Útravaló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése