Amikor a hála már nem fér el a szívben

Késő este van, Uram, hamarosan éjfélt üt az óra.

Lassan elcsendesedik a város, kialszanak a fények, és egy új nap küszöbéhez érkezik a világ. Én pedig itt vagyok előtted, a nagy Szentségben jelen lévő Jézus előtt, és érzem, hogy vannak pillanatok, amikor a szív már nem tudja magában tartani a hálát.

Köszönöm Neked azokat az órákat, amelyeket ma ajándékul adtál. Köszönöm az őszinte tekinteteket, a tiszta szavakat, a közösen megtört kenyeret, a nevetést, a csendeket és azt a békét, amelyet csak Te tudsz megteremteni két ember között, amikor Te vagy a találkozás középpontja.

Köszönöm, hogy ma ismét megmutattad: a testvéri szeretet nem hangos, nem látványos, nem akarja magát mutogatni. Egyszerű. Tiszta. Olyan, mint az evangélium. Csendesen épít, erősít, vigasztal és reményt ad.

Uram, őrizd meg ezt a ritka és értékes ajándékot! Őrizd meg azokat a kapcsolatokat, amelyek Benned születnek, Benned növekednek, és Hozzád vezetnek vissza. Taníts bennünket arra, hogy soha ne birtokolni akarjuk egymást, hanem mindig Hozzád segítsük a másikat.

Ha valami jó történt ma, annak Te vagy a forrása. Ha valami szép marad meg bennem ebből az estéből, azt is a Te kegyelmed őrizze meg. Ne engedd, hogy a hétköznapok zaja elvegye a hála emlékét.

És most, amikor lassan éjfél felé jár az idő, szeretném ezt a napot egészen visszaadni Neked. Minden örömét, minden találkozását, minden kimondott és ki nem mondott szavát.

Maradj velünk ezen az éjszakán is, Jézus.

Áldd meg mindazokat, akikkel ma összehoztál.

Adj békés álmot a fáradtaknak, reményt a csüggedőknek, erőt a küzdőknek és tiszta szívet mindazoknak, akik Téged szeretnének követni.

És amikor reggel újra felkel a nap, add, hogy hálás szívvel, tiszta lélekkel és még nagyobb szeretettel induljunk tovább azon az úton, amely végül mindig Hozzád vezet.

Ámen.