Szentírás: Mt 8,28–34
Lassan elcsendesedik a nap. Elvégeztük munkánkat,
találkoztunk emberekkel, örömök és nehézségek váltották egymást. Talán most, az
este nyugalmában ismét eszedbe jut a reggeli evangélium és az a kép, amely
egész nap elkísérhetett: a szív bezárt szobája, amelynek ajtaján Jézus halkan
kopogtat.
Érdemes most megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak
a kérdést: beengedtem-e ma Krisztust oda is, ahová másokat nem engedek be?
Talán volt egy pillanat, amikor sikerült legyőznöd a
haragodat. Talán kimondtál egy bocsánatkérő vagy megbocsátó szót. Lehet, hogy
egy nehéz helyzetben nem a félelem, hanem a bizalom vezetett. Ezek nem apró
dolgok. Ezek annak a jelei, hogy Krisztus ma is munkálkodik benned.
De az is lehet, hogy ma ismét bezártad előtte az ajtót.
Talán türelmetlen voltál, elkeseredtél, vagy újra visszatért egy régi
gyengeség. Ne csüggedj emiatt! Jézus nem fárad bele a kopogtatásba. Az Ő
irgalma nem fogy el estére sem. Ahol mi kudarcot látunk, ott Ő új kezdetet
készít.
Mielőtt nyugovóra térsz, képzeld el újra azt a sötét szobát.
Most már nem sötét. Az ajtó résnyire nyílt, és a résen keresztül csendesen
beárad Krisztus világossága. Talán még nem töltötte be teljesen a helyiséget,
de a sötétség már nem uralkodik. Egyetlen fénysugár is elég ahhoz, hogy
megmutassa: nincs elveszett élet, ha Jézus jelen van.
Aludj el ezzel a reménnyel. Holnap új nap kezdődik, és
Krisztus ugyanazzal a szeretettel fog kopogtatni szíved ajtaján, mint ma.
Esti ima
Urunk Jézus! Köszönöm, hogy a mai napon sem mondtál le
rólam. Köszönöm minden kegyelmedet, a felismeréseket, az erőt és a
vigasztalást. Bocsásd meg mindazt, amivel ma megbántottalak, és gyógyítsd meg
szívem rejtett sebeit. Őrizz meg ezen az éjszakán békédben, hogy holnap ismét
nyitott szívvel indulhassak Veled az új nap útjára. Ámen.
Esti útravaló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése