vasárnap, július 26, 2026

A Kincs, amely megmarad – Évközi 17. vasárnap – Nagyszülők és idősek világnapja


2026. július 26.

„Az örömében elmegy, eladja mindenét, és megveszi azt a földet.” (Mt 13,44)

A vasárnap estéje mindig különös ajándék. Már mögöttünk van a hét első napja, de még nem kezdődött el a következő. Olyan ez a csendes idő, mint amikor az ember megáll egy pillanatra az út szélén, visszatekint a megtett útra, majd bizalommal előre néz.

Ma Jézus ismét arra emlékeztetett bennünket, hogy az élet legnagyobb kincse nem valami, hanem Valaki. Krisztus az a Kincs, akit sem az idő, sem a betegség, sem a csalódás, sem a halál nem vehet el tőlünk.

Most, amikor lassan elcsendesedik a ház és a nap eseményei is leülepednek a szívünkben, érdemes feltennünk magunknak egy egyszerű kérdést: Ma mi töltötte be leginkább a szívemet?

Talán voltak örömteli találkozások. Talán megölelhettük unokánkat, beszélgettünk idős szüleinkkel vagy nagyszüleinkkel, együtt ültünk az Úr oltára előtt a szentmisében. Talán csak egy rövid mosoly, egy kedves szó vagy egy csendes ima volt a nap legszebb pillanata. Ezek mind apró jelek, amelyekben Isten szeretete megérintett bennünket.

De lehet, hogy fáradtságot, magányt vagy csalódást hordozunk magunkban. Talán ma sem sikerült minden úgy, ahogyan szerettük volna. Mégis igaz marad Szent Pál biztatása: „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra válik.” Amit ma még nem értünk, azt egyszer talán hálás szívvel fogjuk visszanézni.

A Nagyszülők és idősek világnapján különösen is hálát adhatunk azokért, akik hitet hagytak ránk. Talán már nincsenek közöttünk, mégis tovább él bennünk egy megtanított ima, egy keresztvetés, egy vasárnapi templomba hívó szó vagy egy csendes, Krisztusba vetett bizalom. Ez az örökség valóban maradandóbb minden földi vagyonnál.

Holnap új hét kezdődik. Nem tudjuk, milyen örömök és milyen keresztek várnak ránk. De tudjuk, hogy ugyanaz a Krisztus jár előttünk, aki ma is velünk volt. Ha Ő a legnagyobb Kincsünk marad, akkor nem indulunk útnak üres kézzel.

Lefekvés előtti gondolat

Ma este ne azt számold, mit veszítettél el, hanem azt, hogy hányszor volt jelen Krisztus csendesen az életedben. Aki felismeri az Ő közelségét, az már rátalált arra a Kincsre, amely örökké megmarad.

Esti ima

Urunk Jézus Krisztus!

Köszönöm Neked ezt a vasárnapot, a Veled való találkozás örömét, minden kimondott és csendben megélt kegyelmet. Köszönöm azokat az embereket, akik hitükkel, szeretetükkel és példájukkal Hozzád vezettek.

Bocsásd meg, amikor ma nem Téged helyeztelek életem első helyére, amikor túlságosan lefoglaltak gondjaim, félelmeim vagy önmagam. Adj bölcs szívet, hogy napról napra jobban felismerjem: Te vagy életem legnagyobb Kincse.

Áldd meg szeretteimet, különösen az idős embereket, nagyszüleinket, betegeinket és azokat, akik ma magányosan hajtják álomra fejüket. Töltsd el őket békéddel és reményeddel.

Őrizd meg álmunkat ezen az éjszakán, és ha holnap új napot ajándékozol, segíts, hogy ismét Veled kezdjük, Veled járjuk végig, és Veled fejezzük be.

Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

A Kincs, amely megmarad – Évközi 17. vasárnap – Nagyszülők és idősek világnapja

2026. július 26. „Az örömében elmegy, eladja mindenét, és megveszi azt a földet.” (Mt 13,44) A vasárnap estéje mindig különös ajándék. Má...