Szentírás: Bölcs 12,13.16–19; Róm 8,26–27; Mt 13,24–30
„Hadd nőjön mindkettő az aratásig.” (Mt 13,30)
Sokszor felmerül bennünk a kérdés: miért engedi meg Isten,
hogy a rossz ilyen sokáig jelen legyen a világban? Miért nem avatkozik közbe
azonnal? Jézus a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben nem minden
kérdésünkre ad választ, de megmutatja Isten szívét.
Először is azt tanítja, hogy a rossz nem Istentől származik.
Ő mindig jó magot vet: szeretetet, békét, igazságot és életet. A konkoly az
ellenség műve. Ezért a keresztény ember tudja, hogy lelki harcban él. Nemcsak a
világban, hanem saját szívében is vigyáznia kell, mert amikor lankad az
imádság, elmarad a szentmise vagy megszűnik a lelki éberség, könnyebben
gyökeret verhet a konkoly.
Jézus azonban nem a gonoszra irányítja tekintetünket, hanem
a türelmes Gazdára. Isten nem azért vár, mert közömbös a rosszal
szemben, hanem mert irgalmas.
Esélyt ad a megtérésre.
Nemcsak azt látja, hogy ma milyenek vagyunk, hanem azt is,
mivé válhatunk az Ő kegyelmével. Gondoljunk Péterre vagy Szent Pálra: emberileg
talán már lemondtak volna róluk, Krisztus azonban nem mondott le.
Ezért nekünk sem az ítélkezés a feladatunk. A mi küldetésünk
az, hogy szeressünk, imádkozzunk, segítsünk és bízzunk Isten gondviselésében.
Közben pedig saját szívünkre is figyeljünk. Mindannyiunkban együtt növekszik a
búza és a konkoly. A kérdés nem az, hogy van-e bennünk küzdelem, hanem az, hogy
melyiket tápláljuk nap mint nap.
Ebben nem maradunk egyedül. Szent Pál vigasztaló szavai ma
is érvényesek: „A Lélek segítségére siet gyöngeségünknek.” Amikor elfáradunk,
amikor nem találjuk a szavakat az imádságban, a Szentlélek maga könyörög
bennünk. Krisztus kegyelme lassan, de biztosan formálja életünket.
Ma, amikor az Eucharisztiában találkozunk az Úrral,
engedjük, hogy Ő művelje szívünk földjét. Ahol Krisztus az Úr, ott végül mindig
a búza hoz termést.
Útravaló a hétre
Minden este, mielőtt elalszol, csendben tedd fel magadnak
ezt a három kérdést:
- Hol
láttam ma növekedni a búzát az életemben?
- Milyen
„konkolyt” szeretnék Krisztus segítségével kiirtani a szívemből?
- Ki
az az ember, akit ma nem elítélnem, hanem imádságban Istenre bíznom kell?
Engedd, hogy ezekre a kérdésekre adott őszinte válaszaid
által Krisztus napról napra egyre gazdagabb termést érleljen benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése