Szentírás: Mt 5,20–26
Mielőtt belevetnéd magad a mai nap feladataiba, állj meg egy
pillanatra, és figyelj Jézus szavaira. Az Úr ma nem csupán a tetteinkről
beszél, hanem a szívünkről. Arról a belső világról, amelyet mások nem látnak,
de amelyet Isten tökéletesen ismer.
Jézus azt mondja: nem elég, hogy nem ölünk meg senkit.
A harag, a megvetés, a sértődés és a neheztelés is romboló
erő lehet bennünk. Sokszor nem hangos kiabálással sebezünk, hanem hallgatással.
Nem kemény szavakkal, hanem elfordulással. Nem nyílt támadással, hanem azzal,
hogy bezárjuk a szívünket.
Képzelj el egy kicsiny kavicsot a cipődben. Nem nagy dolog.
Nem okoz azonnal súlyos sérülést. De ha egész nap ott marad, egyre jobban
feltöri a lábadat, végül minden lépés fájdalmassá válik. A harag és a
kiengeszteletlenség is ilyen. Először csak apró sérelemnek tűnik, később
azonban megkeseríti a gondolatainkat, a kapcsolatainkat és még az imádságunkat
is.
Ezért mondja Jézus: ha ajándékodat az oltárhoz viszed, és
eszedbe jut, hogy testvérednek panasza van ellened, előbb menj és békülj ki
vele. Az Úr tudja, hogy a szeretet útján nem lehet előrehaladni lezárt szívvel.
Talán ma nem tudsz minden konfliktust megoldani. Talán
vannak régi sebek, amelyek gyógyulásához idő kell. De megteheted az első
lépést. Egy telefonhívást. Egy üzenetet. Egy őszinte imát. Egy megbocsátó
döntést.
Krisztus Egyháza is erre a kiengesztelődésre épül. Az egység
nem emberi ügyesség eredménye, hanem az Úr ajándéka. Amikor hűségesek maradunk
az Egyház közösségéhez, és szeretetben kapcsolódunk egymáshoz, akkor Krisztus
akaratát valósítjuk meg. A pápával és az egész Egyházzal való közösség nem
teher, hanem annak jele, hogy ugyanahhoz az Úrhoz tartozunk.
Indulj hát neki ennek a napnak könnyebb szívvel! Ne cipeld
tovább azt, amit Jézus ma le akar venni a válladról. A békesség nem a nap végén
kezdődik, hanem az első megbocsátó döntéssel.
Ima
Útravaló gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése