Tabernákulum ajtó - Székelyudvarhely - kápolna
Szentírás: MTörv7,6–11; 1Jn 4,7–16; Mt 11,25–30
Jézus Szentséges Szívének
ünnepén nem egy testrészt ünneplünk, nem egy szobrot, nem egy vallásos képet,
hanem magát a szeretetet. Azt a szeretetet, amely Isten szívében él
irántunk. Azt a szeretetet, amely testet öltött Jézus Krisztusban. Azt
a szeretetet, amely ma is él, ma is hív, ma is gyógyít.
Korunk embere sok
mindenben gazdagabb, mint elődei. Több információ áll rendelkezésére,
gyorsabban közlekedik, könnyebben kommunikál. Mégis egyre többen érzik
magukat magányosnak, fáradtnak, bizonytalannak. Sok ember szívében ott él a
kérdés: fontos vagyok-e valakinek? Számít-e az életem? Van-e valaki, aki
igazán ismer és szeret?
A mai ünnep erre a
kérdésre ad választ.
Jézus Szíve azt mondja
nekünk: igen, fontos vagy. Igen, szeretlek. Igen, számítasz nekem.
A második olvasmányban
Szent János apostol ezt írja: „Az Isten szeretet.”
Nem azt mondja, hogy Isten
szeret. Ez is igaz volna. Hanem azt mondja: Isten maga a
szeretet.
A szeretet nem csupán
egyik tulajdonsága Istennek. A szeretet az Ő lényege. Ezért választotta
ki Izraelt. Ezért küldte el Fiát a világba. Ezért hordoz bennünket ma is.
A mai első olvasmány
különösen szépen fogalmaz: nem azért szeretett meg benneteket az Úr, mert
nagyok vagy erősek vagytok, hanem mert szeret benneteket.
Micsoda felszabadító igazság!
Isten nem azért szeret,
mert jó vagyok. Nem azért szeret, mert mindig sikerül helyesen döntenem. Nem
azért szeret, mert hibátlan vagyok. - Azért szeret, mert az övé vagyok.
Ahogyan egy édesanya akkor
is szereti gyermekét, amikor beteg, amikor elesik vagy amikor sír, úgy
szeret bennünket a mennyei Atya is.
Jézus Szíve azonban nemcsak a
szerető Istenről beszél, hanem a velünk szenvedő Istenről is.
A kereszten megnyitott
oldal, az átszúrt Szív azt hirdeti, hogy Isten nem kívülről nézi az ember
szenvedését.
Belépett abba.
Ismeri a csalódást. - Ismeri az
elutasítást. - Ismeri a magányt. - Ismeri a könnyeket.
Talán vannak közöttünk
olyanok, akik gyászt hordoznak. Mások családi nehézségeket. Vannak, akik
betegséggel küzdenek. Mások a jövőtől félnek. Vannak, akik kívülről
mosolyognak, de belül régóta vérzik a szívük.
Jézus nem azt mondja:
„Oldd meg egyedül!” Hanem azt mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, és én felüdítelek titeket.”
Ez a mai evangélium szíve. Nem
azt mondja, hogy csak a tökéletesek jöjjenek. - Nem azt mondja, hogy
csak a szentek jöjjenek. - Hanem a fáradtakat hívja. - A terheket
hordozókat hívja. - A sebzett szívű embereket hívja.
Egyszer egy ember így
fogalmazott: „A világban sok ajtón kopogtam, de mindenütt azt kérdezték, mit
tudok felmutatni. Krisztus ajtajánál csak azt kérdezték: miben
segíthetek?” - Ez Jézus Szívének lelkülete.
Korunk egyik legnagyobb
betegsége nem a testi, hanem a lelki megosztottság.
Családok szakadnak szét. -
Testvérek nem beszélnek egymással. Házastársak évek óta hordoznak
régi sebeket. Közösségekben sértettség, bizalmatlanság és harag
halmozódik fel. Jézus Szíve a kiengesztelődés forrása.
A kereszten nem bosszút
kért. Hanem megbocsátott. Nem átkozott. hanem áldott. Nem
gyűlölt. Hanem szeretett.
Aki megtapasztalja, hogy
Isten megbocsátott neki, az lassan maga is képessé válik a megbocsátásra. Nem
könnyű. Néha hosszú út. De a béke mindig a szívben kezdődik. A
világ békéje sem a tárgyalóasztaloknál kezdődik. A családok békéje
nem a törvényekkel kezdődik.
A béke ott kezdődik, ahol
egy ember engedi, hogy Jézus Szíve megérintse az övét.
Assisi Szent Ferenc
életében különleges helyet foglalt el Krisztus szeretetének szemlélése. Ferenc
elsősorban nem szabályokat látott Krisztusban. Nem egy eszmét. Nem
egy tanítórendszert. Hanem egy szerető személyt.
Ezért tudott mindenről
lemondani. Ezért tudott megbocsátani. Ezért tudott örülni a
szegénységben is. Mert megtapasztalta, hogy Krisztus szereti őt. És
aki egyszer valóban találkozik Krisztus szeretetével, annak megváltozik az
élete.
Ez a mi ferences
küldetésünk is. Nem önmagunkat hirdetni. Nem saját véleményünket.
Hanem Jézus szerető Szívét.
És ebben a küldetésben
fontos számunkra az Egyház egysége is. Ferenc egész életében hűséges
maradt az Egyházhoz és Péter utódához. Tudta, hogy Krisztus nem magányos
tanítványokat akart, hanem egy családot, egy közösséget, egy Egyházat.
Amikor az Egyházért
imádkozunk, amikor a Szentatyáért imádkozunk, akkor Krisztus akaratához
kapcsolódunk, aki azt kérte az Atyától: „hogy mindnyájan egyek legyenek”.
Végül pedig fel kell tennünk
magunknak a kérdést: Mit kezdünk Jézus Szívének szeretetével?
Csak tiszteljük? Vagy engedjük,
hogy átformáljon?
A világ ma elsősorban nem okosabb
emberekre vár. Hanem szeretni tudó emberekre. Olyanokra, akik megtudnak
hallgatni.
Megtudnak megbocsátani. Tudnak
reményt adni. Tudnak szolgálni. Tudnak Krisztusról beszélni életükkel.
Jézus Szíve ünnepének
igazi gyümölcse nem az, hogy ma elénekelünk néhány szép éneket vagy
elimádkozunk egy litániát.
Hanem az, hogy egy kicsit
jobban hasonlítunk Krisztusra.
Hogy az Ő Szívével
gondolkodunk. - Az Ő Szívével látunk. - Az Ő Szívével szeretünk.
És akkor a világ valóban
reménytelibb hely lesz körülöttünk.
Mert egyetlen Krisztushoz hasonló szív többet tud változtatni a világon, mint száz hangos vélemény. Ámen.
Ima
Jézus Szentséges
Szíve,
köszönjük Neked, hogy soha nem mondasz le rólunk.
Köszönjük szeretetedet, amely erősebb minden gyengeségünknél, bűnünknél és
félelmünknél.
Gyógyítsd meg sebzett szívünket,
taníts meg megbocsátani,
taníts meg szeretni,
és formáld szívünket a Te Szíved szerint.
Áldd meg családjainkat, közösségeinket, Egyházunkat és a Szentatyát.
Tégy bennünket a remény, a béke és a szeretet hiteles tanúivá.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése